A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)

1993-05-01 / 5. szám

A SZÍV - 1993. MÁJUS

207

tanulási lehetőséget a közép-jó, erős-közép-jó rétegnek is, és nemcsak az adott iskolák színvonala miatti „csillagos" és „majdnem csillagos" jeleseknek. Hiszen a sokoldalúság, az erősebb gyakorlati érzék is isteni adomány. Ezen tanulóréteget is szívesen szolgálnánk. Mert, ha ugyan kissé másként gondolkodunk-cselckszünk is, mint ahogy az napjainkban megszokott, kétségtelenül éppen ezáltal jobban javára lehetünk sokaknak, és egymást elfogadó közösséget építhetünk velük. Ahogy a tények erre máris mintát és reményt nyújtanak.. (Vége)

Brückner Ákos Előd

AZ EGYHÁZRÓL ÉS A POLITIKÁRÓL

A

z a keresztény, aki lemond arról a föladatáról, hogy a világot krisztusivá formálni törekedjék, lemond egyszerűen a kereszténységről." (Rónay Cy.) Az Egyház társadalmi tanítása része a teológiának. Ez a pápai kijelentéssel is megerősített tétel rendkívüli lehetőségű és felelősségű fundamentum. Nem pusztán azt jelenti, hogy nem lehet számunkra közömbös e világ berendezése, hanem azt is, hogy az ebben való részvételünk ténye és - az enciklikák által meghatározott - iránya hitünkbe, következésképp üdvösségünkbe vágó kérdés.

Mindezek alapján szembe kell néznünk egy széltében-hosszában hangoztatott mítosszal: az „egyenlő távolságtartás" követelésével. (Ami egyébként eredetileg pusztán azt akarta kifejezni - ami önmagában igaz is -, hogy az Egyház pl. Ausztriában politikailag sem feltétlenül azonos az Osztrák Néppárttal.) De ha hajlandóak vagyunk a teológia és a józan ész alapján megfontolni ezt a követelést, akkor nyilvánvlóvá válik téves, pontosabban abszurd volta.

Mert mit jelent az Egyházzal szemben az egyenlő távolságtartás követelménye? Először is azt, hogy az Egyháznak kellene változni a politikai pártok programjai és programváltozásai szerint. Tehát az Egyháznak kellene lesni, hogy melyik párt mikor, mit talál ki, hogy az „egyenlő távolságtartásnak" megfelelően jobbra-balra sasszézva mindig, mindenkivel szemben meglegyen az „egyenlő távolság". Ezzel szemben a valóság pont fordított. Az Egyház a hit sziklaalapján áll (ami természetesen nemhogy kizárja, hanem feltételezi és lehetővé teszi a reflexiót) és a politikai pártok ehhez a szilárd ponthoz képest mozognak: közeledhetnek vagy távolodhatnak.

Az Egyház a maga társadalmi tanítása alapján, abból következően, a világ megfelelő berendezéséért (ami a „szeretet társadalma" felé irányul,