A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)

1993-05-01 / 5. szám

Ä SZÍV - 1993. MÁJUS

203

1. Ki kell akakítaniuk önmagukról, személyiségükről egy képet, meg kell felelniük arra a a kérdésre: „ki vagyok én?" Meg kell találniuk önmagukat, helyüket a családban, a kis és nagyobb közösségekben és az univerzumban. Ennek során szembesülnek az élet „nagy kérdéseivel": az élet célja, értelme, a halál, a szenvedés. Elemi erővel jelentkezhet ilyenkor - a vallással eddig nem foglalkozó - serdülőben is a transzcendencia utáni vágy. S ha nem sikerül nagy kérdéseire hiteles, megnyugtató válaszokat találnia, ha nem találkozik ilyenkor a bennünket szerető háromsze- mélyű Istennel, akkor könnyen valláspótlékokkal csillapítja természetfeletti „éhségét". Ki kell elégítenünk önismeret-igényét is, segítenünk kell abban, hogy reális, túlzásoktól (önhittség, csökkent önértékelés) mentes önismeretre tegyen szert, és el tudja fogadni önmagát.

2. Az egészségesen fejlődő serdülő ekkor teszi fel magának azt a kérdést is: „kivé, mivé szeretnék válni?", azaz keresi én-ideálját. Ehhez az eszményképhez mint elérendő célhoz méri önmagát és elkezd dolgozni önmaga alakításán. Jaj annak a társadalomnak, amely nem képes vonzó, hiteles, ugyanakkor követhető és elérhető példaképekkel szolgálni!

3. Kíváncsian figyeli a serdülő, kinek, milyennek tartják őt mások. „A világ szeme rajtam" túlérzékeny állapotában él. Kortársi környezetének, szűkebb csoportjának véleménye, normái mértékadóak számára, amelyekhez viszonyítja önmagát. Hogyan valósíthatná meg jól feladatait a Szentlélek ajándékai nélkül, hogyan nélkülözhetné a bölcsesség, értelem, tudomány, tanács, jámborság, erősség és istenfélelem adományát?

A bérmálási felkészülés során, és a bérmálás nyomán a természetes érési folyamat, a személyiség irányulásai természetfeletti tartalmat, perspektívát kapnak. A természetes síkon zajló éretté válást teljesíti be a Szentlélek Úristen. A reális én-kép kialakítását jól szolgálhatja annak tudatosítása, hogy Isten saját képmására teremtett, de az ősbűn következtében esendő gyermekei vagyunk.

Az eszményképet kereső, a „minden vagy semmi" elvet valló fiatalnak kínálhatunk-e magasabb célt, mint Jézus: „Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes" (Mt 5,48). Kiegészítésként felsorakoztathatjuk mindazokat, akik a múltban és jelenben ezt az ideált próbálták, próbálják sajátos eszközeikkel megközelíteni.

Nehezebb az annyira fontos vonatkozási csoport kérdése. Ez lehetne a hittancsoport, egy-egy lelkiségi mozgalom kis csoportja vagy a cserkészet. Határozott értékrenddel, eszményképekkel rendelkező, önmagát reálisan megítélő fiatal nem csupán a talpon maradásra képes, hanem a