A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1993-05-01 / 5. szám
196 'KÄ'TOLI'KllS LULXlS'tqi ‘TÁJÍ'KOZTATÓ szetesen csak a legmagasabb fokon, apostoli tekintéllyel, ünnepélyes formában történik -, mint a kinyilatkoztatás részét, autentikus megértését, akkor ezt hittel el kell fogadni. Nem szabad leértékelni. Ha úgy adják, mint egy lépést a teljes igazság keresésében, akkor úgy kell fogadni, mint egy tekintéllyel adott tanítást, ahol azonban a tévedhetetlenség karizmája még nincs teíjes mértékben jelen. A tanítást sohasem szabad felértékelni. A zsinat számtalan változást hozott, melynek eredményeképpen sokan fölvetették a kérdést: „Hogy hihetek a Szentháromságban, amikor eltörölték a pénteki böjtöt?" Nincs érdem abban, ha valaki leértékeli, de abban sem, ha fölértékeli a tanítást. Erre a prédikációkban is vigyáznunk kell. 9. Nincs két egyház. Nincs külön karizmatikus és intézményes egyház, amint nem lehet egy emberi személyt testére és lelkére bontani. Az inkarnáció mindig intézményben, kommunitásban fejeződik ki. 10. Az érez együtt az egyházzal, aki vele együtt szereti a világot. Isten Fia nem azért jött a világra, hogy elítélje, hanem hogy megváltsa azt. Az ítélettel nagyon óvatosnak kell lennünk. Kaniziusz Péter Rómába írt leveleiben azt kéri Szent Ignáctól, ha tud, lépjen közbe: ne közösítsék ki a protestálókat, mert ha egyszer ez megtörténik, lehetetlen lesz szót érteni. Történetileg igazolható, hogy amikor az egyház erős ítéletekre hajlott (amire ritkán van szükség), abból sokszor nagyobb tragédia származott, mint ami előtte volt. Prédikációinkra, magatartásunkra, mindenre vonatkozik: ne annyira ítéljünk, inkább közvetítsük a megváltást. 11. Isten gyermekeinek méltóságát tiszteljük az egyházon belül és kívül. Az egyházban ez annyit jelent, hogy nem egyformán fejlődünk. Minden embernek megvan a maga életritmusa az igazság és a kegyelem befogadására. Az egyházban helyük van a tékozlóknak, a kételkedőknek - ha keresésük igazi keresés! - és a bűnösöknek is. Nagy Szent Bazileosz, amikor megkérdezték tőle, meg lehet-e keresztelni azokat, akik nem hisznek a Lélek istenségében, azt válaszolta, fogadjuk el őket gyengeségükben. Ha az Atya és a Fiú istenségében hisznek és kérik a keresztséget, adjuk meg nekik. A fény lassan majd növekszik bennük. Isten Lelke elvezeti őket arra, hogy az Ő istenségében is higgyenek. A világgal szemben is szükséges bizonyos türelem és megértés. Ha jóságot látnak az egyházban, az vonzza a világot, ha ítéletet, az taszítja. A tanítás maga nem állhat parancsolásból! A tanítás finom, kedves előadása az igazságnak, majd türelmes várakozás, míg a Szentlélek valamiképpen megmutatja az embereknek ennek igazság voltát. (Vége)
