A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1993-04-01 / 4. szám
182 ’KWTOLl'KUS L'LL’KJS'tgi ‘TÁjt'X.OZ'IWIÓ kamasz osztályokat. Az iskolai diáklap írja például az osztály névadó ünnepéről: „a 36 égő gyertya, ha csak egy pillanatra is, de megdobbantotta a szíveket". Az egyik ilyen „egyházi beiskolázású osztály" meglepte iskoláját a „Szent Erzsébet négy karácsonya" című misztériumjátékkal. A másik a gólyatáborban imádságos virrasztást rendezett, ugyanakkor a gólyabál előtti vidám műsort úgy alakította ki, hogy az osztály minden egyes tagja a dobogóra jusson... A harmadik a hajléktalanok karácsonyára vitte el az osztály ajándékaként a karácsonyfát. A „másképpen", vagyis a tudatosan „Jézus Krisztus Evangéliuma szerinti" nem jelent elkülönülést a diáktábor egészétől. Éppen ellenkezőleg, a belül kiépülő szolidaritás, családiasság kifelé is gyógyítóan, melegítőén hat. Ha valahol gond, bánat van, az ilyen osztály mindjárt körülveszi például a baleset miatt kedves társat veszített felsőbb osztályosokat; messze idegenbe küldi képviselőit az egykori tanár temetésére, tagjait ott találjuk az iskola ünnepi hangversenyén a szólisták között vagy a zenekarban; a sportrovatban olvashatunk jó helyezésükről... Az egyik iskolában erős volt a gyanú, hogy az egyházi osztály nehezen zárkózik fel a sokféle általános iskolai előműveltség után a neves középiskola színvonalához. Az igazgatót érdekelte, hogyan áll a dolog. Megállapította, hogy az egyházi beiskolázású osztály már november végére a hét társosztályból harmadik lett átlageredménye szerint. Talpraesettségért sem kell a szomszédban koldulniuk. Amikor a kulturális vetélkedőnap gyors eredményösszegzésekor az egyik ilyen osztály a negyedik lett, tagjai gyors fejszámolást végezve megóvták a helyezést. Kiderült a nem szándékos elnézés: joggal, örömmel foglalták el a második helyet. Ha kreativitásukat, találékonyságukat nézzük, az erők el nem fe- csérléséből kirobbanó tehetség tanúi vagyunk. Mindez a bizalom és az alkotni akarás légkörét sugározza. Van osztálytársasjáték, osztálykép, van osztályösszefogás, osztályszülői barátság. Az induló csapat még az évkezdés előtt felsúrolta a leendő osztálytermet, a szülők cserépszám küldték, hozták az örökzöldeket. A diákok, tanárok az első napokban sűrűn be-be- pillantottak a terembe. A tábla feletti feszületen kívül nem találtak semmi rendkívülit, csupán valami jóleső, tiszta, derűs rendezettséget, otthonosságot. Benne a fiatalok odafigyelnek egymásra, aki közülük körülményei, adottságai folytán valamiben gyöngébb, azt megpróbálják segíteni. Nem csoda ez, szüleik is a meghirdetett év eleji, sőt évkezdés előtti értekezletről alig akartak hazamenni: ráértek gyermekeik jövőjét osztályfőnökükkel, hittanárukkal együtt megálmodni, megbeszélni... (Folytatjuk) Brückner Ákos Előd
