A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)

1993-04-01 / 4. szám

A SZÍV - ÁT%ILIS

175

lángolva égő édesanya borzalmas képe. Feneketlen kétségbeesés, izzó harag töltötte el. Már mindegy volt neki minden. Görcsösen szorongatta a kardot.

„Bosszút kell értük állnom! Bosszút kell értük állnom! Karddal döföm át az átkozottakat! ízekre szabdalom őket!” Már nem volt ura gondolatainak. Csak futott, futott. Nem vette észre, hogy Mondor vad rémülettel, felborzolódott szőrrel a terem egyik szögletébe kúszott és ott vonít. Nem vette észre, hogyan harsog utána az Ogyik-hangú keselyű vijjogó nevetése. Rohant mint az őrült.

Már félig átért a hosszú csarnokon. Akkor következett a küszöb, amely elválasztotta a piros-fehéren kikövezett részt a szürke-fehértől. Siettében nem látta, megbotlott és elvágódott. A kard kicsúszott a kezéből és a sima kövezeten a jobboldali falig repült. Közben balfelől mintha valami koppanás hallatszott volna. De izgalmában nem figyelt rá. Felugrott, odaszaladt a kardhoz, mohón fölkapta és továbbnyargalt.

De néhány lépés múlva lázas agyán valami különös érzés suhant át. Mi volt ez a koppanás a bal oldalán? Talán kicsúszott a zsebéből a furulya? Megállt és a mellényzsebéhez kapott. Üres volt. Elveszett a furulya!

Ermi zavartan állt. Két érzés küzdött benne: űzte, hajtotta a vágy, hogy tovább siessen megbüntetni szülei gyilkosait, de a furulyát is sajnálta. Egy percig határozatlanul egyhelyben maradt. Azután azt gondolta: „Mégis először a furulyát keresem meg. Hisz itt kell lennie valahol! Mindjárt meglesz. És azután tovább!"

Megfordult, kezében még mindig a karddal, hogy megkeresse. De a kis hangszer sehol sem volt. Ermi végigment a helyen, ahol kiesett, szemével a kövezetei pásztázta. Sehol semmi. A fiú mindig nyugtalanabb lett.

„Hova bújt ez a furulya?" - türelmetlenkedett magában. - Alig egy perce csúszott ki a zsebemből! Mikor bejöttem a várba, még megvolt. Éreztem a mellemen, amikor a székben ültem a kandallónál, Ogyik előtt. Csak most eshetett ki!"

Föl-alá járkált a két fal között. Végre! Egy kis bemélyedésben, szorosan a fal mellett, ott feküdt a furulya. Ermi megörült. Lehajolt, és óvatosan fölemelte.