A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1993-04-01 / 4. szám
A SZÍV - APRILIS 165 törődik. De olyan is van, aki nagyhangú, csúnya beszédű, de közben nagyon rendes. Nem is értem, hogy van ez.- Sajnos, az egészségügyben eléggé divatos a csúnya beszéd, de szerencsére a közönséges külső mögött sokszor van jóság és igazi hivatás- tudat. Mindig a lényeget kell ugyan nézni, de nagyon jó lenne, ha a külső megnyilvánulásokban is történne változás.- Abba kell hagynunk a beszélgetést, mert Zsigának túl mozgalmas volt a mai nap. Anyának is pihennie kell, hiszen a pici bármikor megérkezhet. Gondolom, most Zsiga szeretne imádkozni. Mennyei Atya, nagyon köszönöm, hogy újra itthon lehetek. Köszönöm, hogy mindenki egészséges és én is nemsokára az leszek. Köszönöm, hogy annyi mindenre tanítottál és a rosszat is jóra tudod változtatni. Kérlek, vigyázz mindnyájunkra, különösen Anyára és a picire. A kórházi betegeket, kérlek, gyógyítsd meg, az ápolónőknek és az orvosoknak pedig adj szerctetet és türelmet. Amen. Márta A betegség menedéke Ú gy kéthete, Ágota ábrándosán azt mondja nekem: Ügy szeretnék egy kicsit beteg lenni! Nem annyira, hogy valami fájjon, csak egy kicsit, hogy ne kelljen iskolába mennem és az ágyban maradhassak.- Miért lenne az jó?- Olyan fáradt vagyok. Mindig futásban vagyok, a suliból a zeneiskolába vagy hittanra, onnan gyorsan haza, leckét csinálni vagy segíteni anyunak. Alig fordul elő, hogy csak úgy sétálgathatok, mert ráérek.- És mit csinálnál, ha beteg lennél?- Olvasgatnék, magnóznék, kialudnám magam. Tudod, hányszor fekszem le kilenc után?- Ágota, örülj neki, hogy nem vagy beteg. Nézz körül, hányán betegszenek meg és egyáltalán nem boldogok.- Nem baj, én egy kicsit szeretnék... Tudod - mondja cinkos mosollyal -, már próbáltam rásegíteni. A múltkor úgy mentem aludni, hogy nem szárítottam meg teljesen a hajamat. És hajnalban kimentem a balkonra a hóba. Mezítláb. De csak nem jött össze! - sóhajt csalódottan.
