A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1993-03-01 / 3. szám
134 ’KATOLIKUS L'LLKJS'Égi TÁJÉKOZTATÓ is, amely szerint - mint Isten gyermekei - hasonlók leszünk hozzá, mert látni fogjuk Őt úgy, amint van (ljn 3,3). Színeváltozása a mi megdicsőülésünknek is előképe. Urunk, köszönjük, hogy Te vagy az ajtó, amely nyitva áll, amelyen ki- és bejárhatunk az idő és az örökkévalóság mezsgyéjén. Köszönjük azokat az ajándékokat is, amikor a tudomány nagysága, a művészet igazsága, a természet szépsége vagy egy önzetlen szeretet nyűgöz le bennünket, és beszél nekünk Rólad. Amikor így nyilatkoztatod ki magad nekünk. Ismered-e Isten ajándékát? MÁRCIUS 14. - NAGYBÖJT 3. VASÁRNAPJA Kiv 17,3-7; Róm 5,l-2.5-8; Jn 4,5-42. K ét ember találkozott Jákob kútjánál Szamariában. Az Isten Fia meg egy helybéli asszony. A színhely a szamariaiaknak, így az asszonyoknak is tulajdonképpen szent: „atyáink ezen a helyen imádták az Istent". A kettejük között megindult beszélgetés rövid időn belül életbevágó vallási kérdésekről folyik. Ha Isten Fia ma járna a földön, ugyanez megtörténhetne vele most is. A mai asszony talán nem lenne ennyire „jártas" a hit dolgaiban, de ugyanezekhez a döntő kérdésekhez jutnának el a bevezető mondatok után. Manapság azonban nem az Isten Fia, hanem követői találkoznak egy-egy beszélgetés erejéig ilyen „szamariai" asszonyokkal. Sokszor nagyon tanácstalanok vagyunk a másik ember igazságra éhezését megérezve, mert lehetetlenségnek tartjuk, hogy egy rövid beszélgetésben megmutathatunk valamit neki az Isten ajándékának kimeríthetetlen gazdagságából. Példa és prototípus ezekhez a mai evangélium. Jézus most (újra) áthágja a szokásokat, hiszen MEG AKAR VALAKIT SZÓLÍTANI. Az asszony csodálkozik: rendkívüli ember ez! Most meg már az Isten ajándékáról, és valamilyen élő vízről beszél! Válaszaival megpróbálja ráébreszteni ezt a nagyon rokonszenves fantasztát (aki láthatólag sokat elmélkedett itt a melegben, és most a fellegckben jár) az élet vaskos realitásaira. Hamarosan témát vált, mint azok az emberek, akik egy családi összejövetelen fölfedezik, hogy pap is van a társaságban. Úgy véli, illik föltenni valami „papnak való" kérdést ennek a próféta kinézetű jámbornak. Akárhonnan nézzük, ez az asszony nem úgy találkozott Jézussal, ott Jákob kútjánál, mint olyan ember, aki élete legnagyobb problémájával fölkeres egy bölcs remetét, és most visszafojtott lélegzettel várja válaszát, amely sorsát dönti eí. Jézus válaszai mégis olyanok, hogy a világ minden bölcs remetéjének össze kellene adni a tudományát, hogy úgy foglalják össze a kegyelem tanát egy kezdő számára, ahogyan Ő teszi. A kincsről van szó most is természetesen, amit ha megtalál valaki, nincs számára többé más érték. Az életre szökő vízforrás olthatja csak világméretű szomjúságunkat. Ez a szőlőtő élete bennünk, szőlővesszőkben. Isten élete járja át erőtlenségünket. Ő indít arra is, hogy imádságban keressük vele a kapcsolatot újra
