A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)

1993-03-01 / 3. szám

9t szív - 1993. MÁRCIUS

131

de mosonszentjánosi születésű és magát magyarnak valló Antal atya 1983-ban Magyarországon is létrehozott négy Kamilliánus Családot. Ezekkel azonban, sajnálatos módon, hamar megszakadt a kapcsolata, mert a kommunista hatóságok kitiltották az országból. Megkezdett munkáját mintegy tíz évvel később, 1992. november 19-én tudta folytatni. A közbenső időben sem feledkezett meg a magyarokról: Altenhofban, az általa létrehozott mozgássérültek falujában több mint 700 magyar mozgássérültet látott vendégül, illetve részesített rehabilitációs kezelésben. A Mozgás- sérültek Budapesti Egyesületének szervezésében régi és új magyar barátai közreműködésével tavaly, Szent Erzsébet napján indulhatott meg ismét a munka. Az elmúlt év folyamán 120 személyt képeztek ki Losensteinleiten- ben, az osztrák kamilliánus kolostorban. Februárban, májusban és októberben az ötnapos szemináriumokon egy-egy alkalommal 40 fő vett részt. A résztvevők tíz egyházmegyéből és Erdélyből jöttek, foglalkozásukat tekintve főként szociális területen dolgozók, szociális otthonok, családsegítő központok, egyházközségi karitász munkatársai voltak. Visszatérve munkahelyükre igyekeztek megalakítani saját Kamilliánus Családjukat. Jelenleg 16 magyar Kamilliánus Család működik, a tagok létszáma 250 fő. Ez év folyamán - májusban és szeptemberben - még lesz tanfolyam Losensteinleitenben, de azután a kiképzés a magyar felelősök feladata lesz.

1992 decemberében megalakult - és a Fővárosi Bíróságon bejegyzést nyert - a Magyar Kamilliánus Családok Társasága egyesület. Elnöke dr. Varjú Imre plébános, központja a Pestszentlőrinci Főplébánia (1182 Budapest, Batthyány u. 87/b; telefon: 178-6197).

Idézzük végül Antal atya gondolatait a szenvedésről az Anton Gots: Igen, Uram c. könyvből:

Személyesen kerülök szembe azzal az igazsággal, hogy Krisztus szenvedése még nem zárult le, hogy - mint Pál mondja - még „hiányzik" belőle valami (Kol 1,24), nem lényegi értékéből, hanem abból, hogy mindenki hozzáférhessen, mindenkinek használatára legyen, akinek itt és ma, holnap és az idők végezetéig szüksége van rá üdvössége érdekében.

Látom: Krisztus igénybe vesz, hogy ezt a „hiányt” betöltsem, saját szenvedésemet rendelkezésére bocsássam, hogy az övével való egység erejében megváltó hatékonyságot kapjon.

Ez a megváltói igénybevétel megoldja a szenvedés minden problémáját annak, aki vállalni akarja hivatását. [...] Az a tudat, hogy Krisztus igénybe vesz bennünket, a tétlen fekvésnek világméretű sugárteret ad.

S. Huszár Éva