A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1993-03-01 / 3. szám
122 „%ISSZÍV” - SZ'L^rjÁSiOS'BOgÁ'R, van egy kis szórakozáshoz! Erre anyu megint suttogott valamit, mire apu hangosan ezt válaszolta:- Jól van. Ha Borika hisztije elrontja a mulatságodat, jobb, ha el sem megyünk. De én nagyon sajnállak. Annyit dolgozol, annyit fáradozol, és most, egyszer egy évben sem mehetsz szórakozni... Kár is volt megvarrnod ezt a új ruhát... Pedig hogy örültél... Nagyon sajnálom. Ezt mondta apu, Bori meg, noha már nagyon késő volt, mégsem tudott elaludni. A szüleinél kialudt a villany, teljesen sötét lett, és Bori egyszer csak azt képzelte, hogy a szülei nincsenek itthon. De nem változott semmi, és Bori semennyivel sem lett szomorúbb, mint azelőbb. Na, talán csak egy icurit-picurit, de csak annyit. Elképzelte anyut, ahogy táncol az új ruhában, és olyan szép! Elmosolyodott a sötétben. Aztán pedig gondolatban meglátta a szomorú, fáradt anyut, és a felesleges új ruhát a fogason... És csak most, igazán csak most, szívből megsajnálta anyut. Elkezdett csendesen pityeregni. Anyu meghallotta a szipogását, átjött Borihoz és fölé hajolt.- Ne sírj kislányom - mondta -, nem megyünk vendégségbe. Na, nyugodj már meg! És akkor Borika könnyek között kinyögte:- Én éppen azért... Menj el a vendégségbe! Kérlek! c- ................:............................................................ •• :> A múlt héten az iskolában a gondnoknű szólt nekem és még két társamnak, hogy a hétvégén ping-pongverseny lesz. A verseny vasárnap volt. Reggel a nyolcórás busszal mentünk be Tarjánba. Megérkeztünk a sportcsarnokba. A nagyteremben tizenkét ping-pongasztalt állítottak föl. Letettük a szatyrokat az ülőhelyre, fogtuk az ütőt és a labdát, és mentünk az asztalokhoz gyakorolni. Félórán belül megtelt a csarnok. Tíz órakor elkezdődtek a versenyek. A meccsek úgy voltak, hogy a győztesnek kél menetet kellett megnyernie. A mikrofonba bemondták a nevemet. Én egy nálam valamivel jobban játszó gyerekkel kerültem össze. Ahogy játszottunk, már cgv meccset megnyert, és haladt a második győzelem felé: a végeredménye 20:19 volt. Adta nekem vissza a labdát, de a labda az én térfelemen nem ért asztalt. Erre ő rávágta, hogy csusza volt, pedig az nem volt igaz, mert a labda az asztal szélétől fél-egv centire volt. Azután cgv kicsit vitatkoztunk, de ráhagytam. Nem érdekelt az sem, hogy ő nyert. Lehet, hogy előző játékában ez vele éppen fordítva történt, és most így akarta visszaadni, s az sem érdekelt, hogy ezzel másnak rosszat tett. Később a többi társam is kiesett, de ahogy kérdezték, hogy ment, csak annyit válaszoltam: nehezen. (Horváth Ferenc, 8. osztály)
