A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1993-03-01 / 3. szám
A SZÍV - ‘MÁRCIUS 115 fölháborodástól. - Mennyire utálom az öreg Székácsot azzal az áhítatos, nagyon okos fejével! Ő mindig, mindent a legjobban tud! Zsiga segítségét elfogadta a csomaghordásban, de arra nem volt képes, hogy odakanyarodjon a kocsival, ahol rendesen ki lehet szállni. „Ugorj ki, most éppen piros van!” jó szöveg, igaz? Éppen karitász elnökhöz illő!- Zsuzsikám, próbálj megnyugodni! A felnőttek is lehetnek meggondolatlanok, sőt bűnt is követnek el. Székács bácsit rettenetesen bántja a dolog, rengeteget imádkozik Zsigáért...- Sokat érünk vele! Azt mondjátok, a Mennyei Atya jóságos! Akkor miért engedte? Miért engedi, hogy ennyit szenvedjen? Miből állt volna megvédenie. Vagy legalább annyit tett volna, hogy a műtét sikerüljön! Miért bünteti Zsigát, amikor annyira jó fiú?- Mielőtt megjöttetek, a szenvedésről beszélgettünk. Gondolj Jézusra. A szenvedések, megpróbáltatások értékesebbé teszik az embereket, ha azokat, Isten akaratában megnyugodva, el tudják fogadni. A szenvedés - akármilyen nehéz is - nagy érték, amit Istennek ajádékozhatunk, felajánlhatunk másokért. Mi mást adhatnánk mi Neki, hiszen mindent Tőle kapunk?- Ugye elhiszed, hogy én is szeretem annyira Zsigát, mint te? És Anya szeme csupa könny volt. - Az ő szenvedése nekem jobban fáj, mint a magamé. Bennem is harag van azért a felelőtlenségért, ami ekkora bajt okozott, de meg kell bocsátanunk, hiszen mi is csak így remélhetünk bocsánatot.- Mindig utáltam a szenvedést, de a sajátomat valahogy elviseltem. Most nem tudok megbocsátani! Nem értitek?! Lehet, hogy nyomorék lesz egész életében! Ti meg itt örültök, hogy milyen csodálatos ajándékot kapott Istentől. Nem értelek benneteket, nem értem az Istent, semmit sem értek! - és Zsuzsa zokogva kirohant a szobából, sőt a lakásból is. Tamás az utcáról hozta vissza a kétségbeesett kislányt.- Zsuzsi-Hugi, ez a te szenvedésed szinte nagyobb, mint Zsigáé! Ugye fölajánlod érte?- Ilyen viharos „csivitelés” még soha sem volt - sóhajtott Anya kimerültén. - Bizony a szenvedés tényét nem könnyű megemészteni. Igazán nem is lehetséges, csak Isten segítségével. Veronika egy kis képet tartott a kezében.- Figyeljetek! Karácsonykor kaptam a közösségben. Már akkor is nagyon tetszett, de most úgy érzem, ez mindnyájunknak nagy segítség:
