A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1993-03-01 / 3. szám
102 %moLi%vs L'LLKjsiqi TÁjíxozrmó így ír: „Krisztus Urunk egyszerre két dologra is megtanított minket: hozzunk ki valami jót a szenvedésből, és tegyünk jót a szenvedővel. E két szempont a szenvedés értelmének a legmélyébe világít bele" (Salvifici doloris - Üdvöt szerző szenvedés c. körirata). Ha ezt megfontoljuk, beláthatjuk, hogy az öröm, a szenvedés, az élet, sőt a halál jelentősége is csak viszonylagos. Az, ami egyedül számít, az az Isten Országának és az Evangéliumnak - mely a szenvedők számára az igazi Jó Hír - meghirdetése. Hiszen húsvét fényében megláthatja a krisztushívő, hogy megpróbáltatása - ha azt elfogadja és felajánlja Istennek - „kellemes illatú, Istennek tetsző áldozattá" lesz. A megalázott, megfeszített, keresztfán meghalt Krisztusból meríti a keresztény a bátorságot, a mély lelki békét, a derűt, a bizalmat ahhoz, hogy a saját getszemánijával szembesülhessen, és azt a szeretet misztikus áldozati adományává alakítsa át. Ha mély beleéléssel szemléljük Jézus szenvedéstől meggyötört, isteni arcát, életünk szenvedései alkalmassá teszik szívünket az igazi megtérésre, a megbocsátásra és a szeretetre. Itt már az üdvösség misztériumának a szívében vagyunk: aki így szenved, ahhoz szól Isten, és szava maga a jó hír, a vigasztaló, gyógyító, megmentő üzenet. „A szenvedés - melyet Krisztus keresztjével egyesítünk - az egyén és a társadalom megváltásává lesz." (II. János Pál) Az üdvösség a kegyelem és az emberi közreműködés együttes eredménye. Ez a szenvedés üdvözítő erejére is áll: Isten hív minket, hogy kegyelmével működjünk közre: fogadjuk el szenvedésünket, és így legyen részünk az üdvösségben. Jézus a maga szenvedésével egyesíti a miénket. Ő ad erőt, hogy - Vele egységben - felajánljuk az Atyának gyengeségeinket, magányosságunkat, betegségünket, halálunkat... Ezért mondja 1. Hogyan szolgálja az egyes ember szenvedése a világ üdvösségét? 2. Mi az az erő, amivel ezt teheti? 3. Hogyan tehetjük ajándékká szenvedésünket? 4. Hogyan valósíthatjuk meg egységünket Üdvözítőnkkel? 5. Könnyű-e megérteni és megértetni, mit is jelent, hogy meg vagyunk váltva? 6. Ismerünk-e szenvedőt, akivel ezt a jó hírt közölhetnénk? Hogyan tegyük?
