A Szív, 1993 (79. évfolyam, 1-12. szám)

1993-03-01 / 3. szám

98

WTOLIXyS L'LLXJS'tqi TÁjt^pZimÓ

Együttérezni az egyházzal?

S

okan és sokféle alapon, sokféle szándékkal kritizálják a látható egyházat, a papságot, a hierarchiát, a templomba járókat..., olykor nem kevés zavart okozva, néha szándékosan is. A kritika fontos és szükséges, de hogy hiteles-e, hogy mennyire kell komolyan venni, ill. tiltakozni ellene, az attól is függ, felelős alapállásról, kellő megfontoltsággal, körültekintéssel, „belülről” történik- e. Mint ahogy a kritika elutasítását is hiteltelenítheti, elfogadhatatlanná teheti például túlérzékenység, felszínes egyháziasság, külsőséges vallásosság, téves egyházkép, teológiai műveletlenség - szintén nem kevés kárt és zavart okozva.

Előző számunk 85. oldalán felsoroltunk néhány szempontot az Amerikában élő egyetemi tanár, Orsy László jezsuita egyházjogász, keresett előadó nyomán, segítségül a helyes egyházias érzéshez. Nézzük részletesebben ezeket a szempontokat, Őrsy L. kifejtésében. Eligazításul szolgálhatnak azok számára is, akik „kívülről" tekintenek az egyházra és valóban tiszteletben tartják a tőlük eltérően gondolkodókat, akkor is, ha hívő katolikusokról van szó, és nemcsak hangoztatják a türelmet a másként gondolkodókkal szemben. (Sajgó) 1 2

1. Az egyház titkának elismerése az egyház megismerésének a kezdete. Az egyház maga misztérium, titok. Mivel minden isteni titok végtelenül mélységes, nem tudjuk teljesen megismerni. Először tehát tudatlanságomat kell elismernem. Bizonyos dolgokat ismerek, igen sok dolgot nem. A fejlődésnek még csak a kezdeti fokán vagyunk, még nagyon sok ismeret rejtve van. A világ végezetéig tart ez a fejlődési folyamat, melynek során az egyház mind jobban megérti magát. Tehát a bölcsesség kezdete a tudatlanság tudata. Mi a gyanús? Az, ha valaki pontosan tudja, mi is az egyház.

2. Hogy valaki egy legyen az egyházzal, hinnie kell az igazi létező egyházban, vagyis el kell fogadnia úgy, ahogy Isten adja. Az egyházban Isten szentsége találkozik az emberi gyöngeséggel, a kegyelem fénye a bűn sötétségével. A zarándok egyházban az emberek, akikben működik a kegyelem, lassan formálódnak át: a fénynek növekednie, a sötétségnek csökkenie kell minden emberben. Sokszor hangsúlyozom tanítványaimnak, mennyire veszélyes az, ha valaki dogmatikát tanul egyháztörténet

A kibicnek semmi nem drága