A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)
1992-06-01 / 6. szám
280 KATOLIKUS LZLKIStgi TÁJÉKOZTATÓ ő csak a hit számára van jelen - és ez nekünk, hívőknek nemcsak kegyelem, hanem küldetés is. Meg kell értenünk, hogy Jézus jelenléte az Oltáriszentségben nem mindenki számára természetes és nekünk is gyermeki egyszerűségre van szükségünk, HITÜNK SZENT TITKÁNAK megváltásához és ahhoz, hogy tőlünk telhetőén válaszoljunk erre a szeretetre. Ahhoz, hogy sűrűn keressük fel Asztalát, hálát adva a misében kapott ajándékért, máskor pedig annyi időt töltsünk a tabcmákulum Emmánuelje társaságában, amennyit csak lehetséges. Nem mindig vittük ki az Oltáriszentséget a profán világba. Nem, sőt eleinte óvtuk is titkát minden illetéktelen szem elől. Még a hittanulók is csak keresztségük után vehettek részt teljes szentmisében. Ma viszont kivisszük ezt a féltett kincsünket a világba, trónusra helyezzük és csodálkozó szemek kereszttüzében szívesen valljuk meg hitünket. Az úmapi körmenet mentén jóindulatúan ácsorgók pedig talán ezt gondolják: - Igen, ez szép. Ez igazán tiszteletreméltó, hogy ennyien tudnak hinni még mindig egy ilyen képtelenségben, hogy az Isten kenyérdarabbá válik a kedvükért. - Félő persze, hogy az ácsorgók között vannak olyanok is, akiknek ennél ünneprontóbb gondolataik támadnak... Hitünknek ez az ajándéka, Isten folyamatosan átélhető jelenléte a legégetőbb feladatunk.- Ti adjatok nekik enni! - mondta Jézus az apostoloknak, most pedig nekünk:- Tanítsátok meg őket erre a szeretetre, még akkor is, ha magatok is épphogy kapiskáljátok a titkát. Tanítsátok meg a saját jószándékukból hittanra járókat is erre a szeretetre és vezessétek őket elsőáldozáshoz. A gyerekek nyomán még a szülők is megtalálhatják hozzám az utat.- Ti adjatok enni a betegeknek, akik hisznek bennem és vágynak rám, de papjaim olyan elfoglaltak, hogy már nem jutnak el minden ágyhoz kötött, rám éhező testvéretekhez. Vállaljátok föl így egymást, ne féljetek attól, hogy hordoztok engem!- Ti pedig, szolgáim, legyetek ebben segítségükre! Ne akadályozzátok őket, ne aggályoskodjatok, hogy mi lesz most már így a Szentséggel, ha „akárki” kézbe veheti. Kérlek, értsétek meg azt is, amit Szentlelkem a zsinat atyáinak sugalmazott: nekem fontos, hogy amikor asztalomat körülülitek, hogy megjelenítsétek kereszthalálomat, föltámadásomat és az utolsó vacsorát, akkor egy kenyérből és egy kchelyből részesüljön minden áldozó. Elmondom ezt úgy is, ahogyan ti fogalmaztátok: „Nagyon kívánatos, hogy a hívek éppen fokozott bekapcsolódásuk érdekében a pap áldozása után ugyanabban a szentmisében átváltoztatott szentostyát vegyenek magukhoz” (SC 55). így növekedjen testvéri asztalközösségetek évről-évre, amíg mindnyájan föl nem nőttök a messiási ünnep mennyegzős lakomájához. Addig viszont ügyeljetek rá, hogy senki ne maradjon éhen közületek! Jézusunk, te vándorlásunk társa lettél, tégy érzékennyé és figyelmessé bennünket minden éhség csillapítására. Segíts, hogy amikor mások éhségét csillapítani próbáljuk, leróhassunk valamit abból a leróhatatlan hálából, amivel végtelen ajándékodért tartozunk. Amen.
