A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)

1992-06-01 / 6. szám

254 XArOLIKUS LTXXlS'tgi lÁjtXPZVVIÖ De János bácsi nem hagyta abba:- Te Jenő, legalább egy dekádra vidd el, és ha sehogyse tudod használni, beosztom majd egy másik brigádba. Jenő morgott még valamit a teljesítményről és a normáról, és nagy kegyesen intett nekem, hogy mehetünk. Indultunk is kellő alázattal és szerénységgel befelé a vágatba. Ott már nem volt villanyvilágítás, csak a kézilámpa fényénél mentünk libasorban, egymás után. Egy­szerre csak arra figyelek, Jenő előre engedi a brigádtagokat, mellém csapódik és ezt mondja:- Tisztelendő úr! Ne féljen. Dchát ott az elosztóhelyen sokan voltak. AZOK előtt így kell beszélni. Mondja meg, mire van szüksége. Holnap elmegyek a plébános úrhoz és kérek tőle ostyát meg misebort, ha szükséges. Attól kezdve csaknem mindennap misézhettem, hol a bánya mélyén a szünet­ben, vagy a táborban az emeletes ágy tetején. Jó tizenöt évvel később, már a börtön után, egészen véletlenül találkoztam Jenővel, aki most már nyugdíjasán él, és így megköszönhettem neki mélységes ember­ségét és becsületességét. Válaszúton Sokan azt hiszik, hogy régebben, a század első felében az emberek, gyerekek beleszülettek a hitbe, abban nőttek fel és különösebb nehézségek nélkül követték annak tanítását egy életen át. Én az Osztrák-Magyar Monarchia utolsó éveiben születtem. Akkor a monar­chia területén nem volt kötelező a rcvcrzális és a vegyes vallású családokban a fiúk az apjuk, a lányok az anyjuk vallását követték a katolikus templomban kötött házas­ságokban is. Anyám evangélikus vallású volt, így a lányoknak evangélikus vallású- aknak kellett volna lcnniök, de mivel több volt a lány, az egyensúly kedvéért engem katolikusnak keresztellek. Katolikus templomba, hittanra jártam, szüleim nélkül, mert ők nem gyakorolták vallásukat. Emellett azonban életük minden szempontból (em­berség, kötelességteljcsítés, hűség, meleg családi élet) megfelelt a keresztény nor­máknak. Az elsőáldozást és bérmálást komolyan vettem, de talán ennél többet jelentett, hogy az iskolában kézimunka és rajzórákon az Ifjú szentek életéből olvastak fel, mert itt példaképeket állítottak elénk. Kamaszkorban érdeklődési köröm a romantikus ifjúsági könyvek és a barát­nőm hatására erősen a fiúk és a szerelem felé fordult. Ekkor szüleim, nagyon okosan, beadtak a Sophianum (Sacrc Coeur) Gimnáziumba. Itt tanultam meg az igazi szeretet­teljes légkör, a Jézus Szíve tisztelet és a napi reggeli szentmise segítségével, hogy mi az igazi lelki élet. Ez az ott töltött idő meghatározó volt egész életemre.

Next

/
Thumbnails
Contents