A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)
1992-05-01 / 5. szám
A SZÍV - 1992. 'MÁJUS 237 LEGYEN IMAHÁTTERE A TÖRVÉNYHOZÁSNAK Az elsőpéntekesek segítségét kérjük, hogy minél többen ünnepelhessenek anyák napján. Május hónap az édesanyák hónapja. Jó lenne, ha minél többen őszintén ünnepelhetnének. De mit csináljon az, aki valami miatt nem vállalta az anyaságot? Örökre megbélyegzettnek érezze magát? A közvélemény ma nem bélyegzi meg, de a lelkiismeret bizony keményen és tartósan vádol. Nem szívesen beszélnek az „abortusz utáni szindrómáról", éppen mert nagyon sok asszonynak keseríti meg az életét! Hány és hány asszony van, aki abortusza óta nem bír gyermekre sem nézni! Mi nem akarunk megbélyegezni senkit. Ha a tettet megítéljük is, az elkövetőt szeretnénk felmenteni. Ahogy Jézus tette a házasságtörő asszony esetében: „Én sem ítéllek el; menj, de többé ne vétkezz" (Jn 8,11). Ebben a hónapban imádkozzunk az abortuszon átesett asszonyokért, hogy őszinte bánat után megéljék: Jézus és egyháza visszafogadja őket. Egy asszony imádságát közöljük, amit jóval gyermeke megöletése után írt. Segítségével talán mások is visszatalálnak Krisztushoz. Huszonöt év után Uram, harangjaid zúgnak engesztelésül a meg nem születettekért... Kegyelmedből, irgalmadból, megértő papok, befogadó testvérek jóvoltából letérdelhettem ma áldoztatórácsod elé. Nem utálod, hogy testemmel egyesülj, azzal a testtel, mely eldobott magától egy életet. Akkor engem mindenki felmentett. Helyzetemben az egyetlen értelmes cselekedetnek mondta volna minden munkatársam, rokonom, barátom, sőt ellenségem is. Hívő-megértő férj nélkül, imádkozó testvéri közösség segítsége nélkül voltam. Felmentett mindenki, mert magamra maradtam, meginogtam a külsőbelső nehézségek között. Zokogtam a műtét alatt, mely szinte teljesen titokban történt és szinte semmi nyoma nem maradt. Semmi nyoma? Magamban Évikének neveztem, Éva anyánk nyomorító gyümölcse után. Te tudod, Uram, igazi bűnöm az volt, hogy ÚT-nak tanultalak, de nem jártam Rajtad, a megpróbáltatás idején nem a Te szemedbe néztem. Az abortusz csak a jéghegy csúcsa volt. Ama szerelem következménye, melyben önmagamat, mindenekfeletti boldogulásomat tettem életem istenének. Rossz gyökerűfa beteg ágának férges gyümölcse. Tudtam: az abortusz BÚN, de nem láttam kiutat. Nem jó felé néztem. A sunyi félrenézés az önföloldozás után is megmaradt. „Isten, bocsáss meg, nem megy ez nekem". És Évike szemétgyűjtőbe került.
