A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)

1992-12-01 / 12. szám

A SZÍT/ - 1992. imCL'M'B'E'li,

561

„MA IDŐSZERŰBB, A Jézus Szíve MINT VALAHA” tisztelet

A pápa ezt az Úr Szívének kultuszáról jelentette ki. Aki tudja, hogy milyen virágzó és gazdag volt ez a tisztelet századunk első felében, és tapasztalja, hogy utána mennyire lehanyatlott (hazánkban is), csodálkozhat a pápa merész kijelentésén. Most ezt az időszerűséget egyetlen szempontból vegyük fontolóra.

Ma az embereket pergőtűz alatt tartják a hírek a világ rengeteg bajáról: természeti csapások, balesetek utakon és levegőben, háborúk, a magzatok, gyermekek, felnőttek emberi jogainak lábbal tiprása, családi tragédiák, régi és új betegségek... Régen is voltak hasonló bajok, de az emberek alig értesültek róluk. Most viszont erőszakkal behatolnak mindenki tudatába a rossz hírek, ráadásul olyan események, amelyeknek nagyrésze bárki számára fenyegető lehetőség.

A ember ösztönösen Istennel, gondviselésével hozza összefüggésbe a bajokat hitének ereje vagy éppen ingatagsága szerint: hol van Isten, miért engedi... Jób, „az Ember” perlekedik Istenével. A hívő ember elfogadja, hogy a „gonoszság misztériumát" fel nem deríthetjük, belátja, hogy a történelem szőttesének itt a földön csak a fonákját látjuk. A Krisztusban hívő ember, ezen túlmenően, hisz Isten szavának: Istennek, aki annyira szereti a világot, hogy képes egyszülött Fiát adni érte (vö. Jn 3,16), aki „szeret minket és elküldte a Fiát engesztelésül bűneinkért” (ljn 4,10). „Isten a szeretet" - hangsúlyozza Szent János (ljn 4,8.16), és hozzáteszi: „Megismertük a szeretetet, amelyet Isten oltott belénk és hittünk benne”.

János nekünk is mondja: a sok baj láttán is lehet hinni rendületlenül Isten szeretetében. Hitünk ugyan homályban lát, de elfogadja Isten szavát a belénk oltott szeretet, vagyis a kegyelem segítségével. Azt a szavát is elfogadja, mely oly sokféleképpen vall az Úr „jóságáról és emberszerete- téről” (Tit 3,4), a szeretet végső győzelméről.

Az a kegyelmi segítség, amellyel hinni tudunk a szeretetben, sajátos formában is jelentkezik napjainkban. A mozi, tévé korszakában fokozottan képekben gondolkozunk, jobban értjük a szimbólumokat. A képi gondolkodáshoz szokott ember számára jól jön, ha valami látható bizonyságot is kap, egy anyagi valóságról magának képet alkothat. Olyan képet, mely benne megerősíti a szóbeli kinyilatkoztatás bizonyságát: szeret az