A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)
1992-12-01 / 12. szám
Ä SZÍV - 1992. tyECLMWJt 559 hogyan? Gondolkodj! Gondolkodj!" Szeme a hömpölygő folyamra tapadt. Nem volt szabályszerűség a vajúdásban. Néha egyik kitörés a másikat követte, és a lángok magasan lobogtak, máskor hosz- szabb szünet állt be, és a sötétvörös láva baljóslatú csendben forrt tovább. Ermi összehúzott szemöldökkel szemlélte a látványt. Néhány percnyi megfeszített figyelem után észrevett valamit. Egy-egy különösen heves kitörést követően az izzó lávamassza néhány percig nyugodtabban hömpölygött. „Egy ilyen pillanatot kell kihasználnom - határozta el. - Nem valószínű, hogy élve átjutok, de meg kell próbálnom!" Feszült izmokkal állt készenlétben a hídfőnél. A folyam vadul üvöltött. És akkor jött a kitörés. Az egyik legnagyobb, amit eddig látott. Óriási lángoszlop szökött a magasba, elnyelte a hidat, még azt a térséget is sistergő szikrákkal árasztotta el, ahol a fiú állt, aztán újból visszazuhant a mélybe. „Most!" - vezényelt magának Ermi, és a hídra rohant. A hőség úgy omlott rá, mintha ezer késsel hasogatnák a bőrét. A sima fehér híd alig harminc centiméter széles volt. „Ha most elcsúszom... Ha megint jön egy lángnyelv..." - Ermi agyában egymást kergették a gondolatok, míg teljes erőből futott, anélkül, hogy visszanézett volna. Már túljutott a híd ívének közepén, és most felfelé vitt az útja. Torkában hányingert érzett, szeme előtt összemosódott minden. Érezte, hogy léptei meglassúdnak, bizonytalanná válnak. Lenn mennydörögve üvöltött a folyam. És most - már sokkal közelebbről - megint felhangzott: „Segítség! Segítség!" „Muszáj átjutnom" - nyilallt át Ermi szívén. Összeszedte magát, utolsó erejével, meg-megbotolva leszaladt a híd hajló ívén, szerencsésen elért egy kiszögellő sziklapárkányra a túlsó parton, és ott arcra esett. Hallotta, amint mögötte a tűzfolyam zúgva kitört. A híd ismét lángtengerré vált. A sziklás talaj, amelyre esett, forró volt. Nagy nehezen újból feltá- pászkodott. A lába úgy remegett, hogy alig tudott állva maradni. És most közvetlen közelből újra hallotta az esdeklő hangot: „Kérlek, segíts!"
