A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)
1992-12-01 / 12. szám
A SZÍV - 1992. IfLCL'M'B'Lfi 555 Marika néni Irena Landau A mi anyukánk a legjobb a világon, és egyáltalán, de néha olyan ötletei vannak, hogy megáll az ész. Például csütörtökön alighogy hazajött a hivatalból, mindjárt elkezdett hadonászni apu orra előtt azzal a levéllel, amit éppen kivett a levelesládából. - Józsi! - kiáltott fel. - Képzeld el, Marika néni írt. Holnap érkezik, csak egy hétvégére! - Na és? Jól van - mondta nagyon nyugodtan apu. - Most miért vagy úgy megijedve? Hiszen szeretjük Marika nénit, nem? - Hát persze - válaszolt anyu -, de nézz csak körül, milyen rettenetes rendetlenség van itt. És a gyerekeknél?! Azonnal nagytakarítást kell csinálnunk! Romek! Luci! Irány a szobátok! És minden holmi a helyén legyen! Csillogjon! Ránéztem Romekra, Romek énrám, és rosszul lettünk.- Mi az, hogy a helyén? - mertem kinyögni. - Hiszen nálunk nem úgy van, hogy mindennek megvan a saját helye... Általában minden fekszik akárhol, és mi nem is tudjuk... - Hallani sem akarok róla! - anyu ideges lett. - Oldjátok meg magatok! Nekem elég a magam munkája. Marika néni olyan rendet tart a lakásában, hogy egy tűt is azonnal meg lehet találni, nálunk meg... Gyorsan menjetek a szobátokba! Józsi, hová tegyem ezt az írógépet? És kész. Anyuval többé nem is lehetett beszélni. Visszamentünk Romekkel a szobánkba és nekem, személy szerint, sírhatnékom támadt. A nádkosárba már egy babát sem lehetett volna begyömöszölni, annyira tele volt. A polcok mind zsúfoltak, de rendesen csak az a kettő nézett ki, amin az iskolai holmijainkat tartjuk. A többi - kockák, gyermekújságok, folyóiratok, képregények, kisautók, babarongyok - mind a földön, az íróasztalaink alatt és a székeken. Elkezdtük ezt szétrakni háromfelé - külön a folyóiratok, külön a kisautók, értitek. Három nagy kupacunk keletkezett a szoba közepén, és nem tudtuk mi legyen tovább. Romek elment megkérdezni aput, de apu kölönböző dolgokat hordott ki a konyhából a pincébe és teljesen vörös volt már, anyu pedig azt a szennyest mosta, ami addig a mosógépben volt, hogy aztán azt, ami a mosógépen feküdt, be tudja rakni a mosógépbe. Vele se lehetett beszélni. Az újságokat és a képregényeket benyomtuk tehát az ágyaink alá,
