A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)

1992-05-01 / 5. szám

A SZÍV - 1992. MÁJUS

229

Ha békét akarsz, készítsd elő a békét

Imával és bűnbánattal kell küzdeni a békéért. Gondoljunk a Szűz- anyára: ő, minden kegyelem közvetítője fogja szétárasztani a világban a reményt és a menekvést, az igazságosságot és a békét. A ki nem apadó forrás: a Szűzanya Fiának, Jézusnak a Szíve. Az ima gyümölcseként a béke művelői munkához látnak, hogy Isten gyermekeinek méltóságát mindenkinek biztosítsák, hogy mindenki szívében kirajzolódjanak az Új Adómnak, Mária szülöttének a szenvedés és az erőszak miatt oly sokszor eltorzult vonásai.

Az Istennel kiengesztelődött emberi család tagjai egymásra találnak az egyesítő szeretet jegyében, a félelmet elűző párbeszédben, az igazságtalanság hatalmát megtörő szolidaritásban, kölcsönös segítségvállalásban. „A szeretet civilizációja leküzdi az engesztelhetetlen harci lázat és kialakítja végre a természete szerint és alapjában véve keresztény emberiséget” (VI. Pál). Az Egyház pedig, a megújult emberiségnek ősszentsége, megmutatja a szeretet civilizációjának az útját és biztosítja eszközeit, hiszen „jele és eszköze az Istennel való bensőséges egyesülésnek és az egész emberiség egységének" (Az Egyház a mai világban konst. 1).

Irgalmasság Anyja, esd ki számunkra a békét és kiváltképpen azokat a kegyelmeket, amelyek pillanatok alatt megfordítják az emberek szívét, előkészítik, biztosítják és tartóssá teszik a békét. Béke Királynéja, imádkozz értünk! Ajándékozd a háborús világnak azt a békét, amire a népek vágynak. Békét - igazságban, igazságosságban, Krisztus szeretetében. Add meg a világnak a fegyverek békéjét és a szívek békéjét, hogy a rend nyugalmában terjedjen Isten országa." (XII. Piusz: Az emberiség felajánlása Szűz Mária szeplőtelen szívének, 1942.)

M. Nicolas Bultat

Kérdések egyéni vagy közösségi megfontolásra

Miért tisztelik a katolikusok Szűz Máriát, mint a Béke Királynéját?

Miért lehet ő a béke eszköze olyankor, amikor feszültség támad az egyesek, a közösségek, a nemzetek között? Mi a magunk részéről mit tehetünk?

Mennyiben mozdítja elő az egyetértést, az összhangot a párbeszéd1 Milyen magatartás szükséges, milyen feltételek kellenek a sikeres párbeszédhez1 A mi közösségünkben ki a felelős azért, hogy meglegyen bennünk az ilyen magatartás, meglegyenek a feltételek?

I