A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)
1992-12-01 / 12. szám
540 KATOLIKUS LLLKISÚqi TÁJÉKOZTATÓ Karácsony az ügyészségen C ^sak a szépre emlékezem...Meg kell magyaráznom, •'hogy mi is volt az „ügyészségi részleg” a Fő utcai börtönben. Az ún. „vizsgálat osztályon” kialakult módszer szerint, az ügy fontossága vagy előttünk ismeretlen szempontok szerint, a vizsgálat hosszabb-rövidebb ideig tartott. Volt olyan eset, hogy csupán néhány hónapot vett igénybe a vizsgálat, de elhúzódhatott évekig is. Általában azonban megelégelték a vizsgáló elvtársak 4-6 hónappal. Aztán lezárták az ügyet, átadták az ügyben gyanúsított vagy érdekelt tanúk által írt jegyzőkönyveket. Még véleményt is lehetett ezekről formálni. Persze e véleménynek semmi jelentősége nem volt, mert a vizsgáló csoportban kialakult ítélet már pontosan megfogalmazódott, és a „független és tárgyilagos" bíróságok azt „komolyan " vették. Nos a vizsgálat befejezése és a bírósági tárgyalás közben még eltelhetett néhány hét vagy hónap, és ilyenkor a gyanúsított az ún. „ügyészségi részben" volt elhelyezve. Ez rendesen egy nagyobb terem volt, ahol tízen-tizenöten is elfértünk. Ide kerültem 1954 decemberében. Megkönnyebbülés volt, mert megszűntek a sok lelki gyötrelemmel járó s napról napra ismétlődő kihallgatások, meg aztán több ember közé kerülve, az egyes emberek élményei, letartóztatásuk körülményei, jövőjük, főként a várható ítélet súlyosságának latolgatása még élményszámba is mehetett volna, ha az egész helyzet nem lett volna olyan tragikus. Itt találkoztam - többek között - Pohl Sándor volt újpesti, majd kassai polgármesterrel, Kovács László nyíregyházi rendőrkapitánnyal, Dujmov Mihály garai parasztemberrel, akit a „láncos kutya", azaz Tito marsall javára elkövetett kémkedéssel vádoltak, mint sok más teljesen ártatlan embert. Itt a bánásmód sokkal enyhébb volt, mint a vizsgálati részen, ennek jeleként minden letartóztatott kapott naponként egy cigarettát. Hogy ez milyen nagy kedvezmény volt, azt csak az igazi dohányosok tudják értékelni. Bár a börtönben vánszorognak a napok, mégiscsak elérkezett a karácsony estéje, mely ugyancsak mélységes érzelmi hullámzást kelt a családjuktól mindenestül elszakított emberek lelkében. A 17 személy közül egyetlen pap lévén, úgy éreztem, hogy valamit kell tennem. Külön-kü- lön megkérdeztem kedves rabtársaimat, hogy nincs-e kifogásuk az ellen, hogy este a vacsora és a lefekvés időpontja között tartunk valami karácsonyi ünnepségfélét. Mindenki helyeselt, talán leginkább a nyíregyházi rendőrkapitány. Másnap a karácsony munkaszüneti nap volt, csakúgy Csak a szépre emlékezem
