A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)

1992-12-01 / 12. szám

538

•KÁTÓLIXUS LTXXLSÍgi TÁJÉKOZTATÓ

dulások csodálatos pillanataivá lehetnek, véleménycserévé és ünnepléssé, ahol lelki nyíltsággal új ismereteket adhatunk tovább.

»Hívjatok meg mindenkit - az összes embert!«

Nem szomorúságra vagyunk teremtve, hogy folyton küzdjünkés törvényeknek engedelmeskedjünk. Valamennyien mennyegzős lakomára vagyunk hivatalosak. Közösségeink váljanak az öröm és ünneplés jeleivé! A szomorú közösségek terméketlenek.

Ünnepeink apró visszfényei az örök ünnepnek, mennyegzős lakomának, amelyre mindnyájan hivatalosak vagyunk."

Olyan lesz az ünneplésed, amilyen a készületed!

Az „enyéim köre" mindenki körül többszintű, más-más igényű. Az első készület alatt próbáljuk beleélni magunkat, hogy kivel, kikkel, hogyan lenne a legjobb az ünnepi együttlét, az osztozás meghitt légköre. Ünnepelni nem tudó, magányos, bezárult, megkövesedett rokonomat, ismerősömet mikor, kikkel együtt tudnám meghívni, mi tudná szívét leginkább megérinteni? Kellenek a játékos, vidám fordulatok, jól felvetett témák, odaillő zenei, esetleg irodalmi részletek, versek, a meghitt beszélgetést megindító, jól felvetett kérdések.

Egyik karácsonyunk előtt eléggé szorongtam, mert egy magányos ordas „észlény" ismerősünket készültem meghívni. Vajon hogyan fogadja majd a rpi kis ünneplésünket, „rítusunkat"? Elköszönéskor sírva fakadt: „49 éves vagyok, de ilyen karácsonyom még nem volt. Nem is sejtettem, hogy így is lehet ünnepelni!"

A készület persze nem jelent előre kitervelt, pontos, merev keretet. A nyitottság, a „véletlenek" szabad lélekkel való fogadása váratlan ajándékokat hozhat.

1984. karácsony előnapján 3 néger fiatalember csengetett be hozzánk. Erfurtban tanultak, de a kollégiumukat karácsonyi szünetre bezárták. Valaki - máig sem tudom, hogy ki - felírta címemet: menjetek Budapestre, keressétek meg ezt a címet. Jöttek és megtaláltak. Két intézeti kisfiú már volt ugyan nálam, no de ilyen vendégeknek csak örülni lehet. A két, azóta már legényemberke, minden évben szóba hozza: a legszebb karácsonyunk a négerekkel volt. Nyelvi nehézség egy szál se: olyan megjelenítést csaptunk, olyan mélyen átéltük karácsony lényegét, örömünk és szegénységünk megosztását, hogy életre szóló élmény maradt mindnyájunk számára.

Újat és régit... Az ünneplés igényel valami hagyományos és szoká-