A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)
1992-11-01 / 11. szám
522 XATOLTKUS LTLKJStgi TÁjt^OZTATÓ mennyibe került neked, hogy ma engem mégis megvigasztalhattál. Engedj mindig állhatatosnak lennünk a bizalomban, hálaadásban és Országod építésében! Amen. NOVEMBER 22. - KRISZTUS KIRÁLY 2Sám 5,1-3 Kol 1,12-20 Lk 23,35-43 I.N.R.I. H ogy Krisztus - akit akkor Názáreti Jézusnak hívtak - király, azt az elítélésének okát jelző tábla dokumentálta először. A nép ugyan mindig királlyá akarta tenni, valahányszor jóllakatta őket a megszaporított kenyérrel és hallal, de az ilyen kísérletek elől sorra kisiklott az Úr. Csak akkor ismerte el nyilvánosan „királyságát", azaz messiási mivoltát, amikor olyan kiszolgáltatottan, megalázva és halálra szánva állt Pilátus előtt, hogy a lénye kiáltó ellentétben állt e királyi méltósággal. Ebben a helyzetben már nem kellett tartania félreértéstől, hiszen így már végképpen senki sem értett belőle semmit. A római katonák, akik gúnyból töviskoronával, nádszállal és palásttal „tisztelték meg" királyságát, talán többet értettek belőle, mint övéi, akiknek olyan tökéletes csalódást okozott. A küldetésében félreértett és meggyalázott Király annyi kiválasztottja, szentje elé élte ezt a türelmes várakozást. Kiválasztottjainak küldetése volt az egyházért és az egyházban, de ez az Anya nem mindig viselkedett igazán anyaian karizmatikus szentjeivel. Milyen nehezen értette meg pl. Keresztes Szent Jánost, Jeanne d'Arcot, Ward Máriát vagy Avilai Szent Terézt! Sokszor kellett erőt meríteniük Krisztus Király töviskoronájából. Lehet, hogy a jobb lator rálátott Jézus keresztjének feliratára. Talán ezért nyögte ki a kérést: Emlékezzél meg rólam, Uram, amikor országodba érsz! A szentlecke már az ősegyház himnikus krisztológiáját adja elénk Krisztus királyságáról, a Fiúistenről, aki éppen így, a kereszten föláldozva magát töltötte be küldetését: váltotta meg a világot. így tetőzte be az Istenről adott kinyilatkoztatását számunkra: Nézzétek, van-e nagyobb szeretete valakinek ennél! Keresztségem évfordulóját ünnepelve éppen ezzel az igével lepett meg valaki: „helyet adott szeretett Fia országában." Krisztus király! Kiválasztottaid, mi, a krisztusi istengyermekek, a megkereszteltek azért kaphatunk helyet országodban, mert Te ellenálltál a kísértésnek és nem engedted, hogy kisszerű, emberi léptékű megváltóvá silányítsunk. Azért kaphatunk helyet országodban, mert Te türelmesen hallgattál a szégyen töviskoronája alatt. Aztán pedig a melletted megfeszített lator, meg az egész gyülevész népség gúnyolódásaiból kihallottad annak az egy embernek nyöszörgését, aki a mi nevünkben is kérte már, bár nem tudott erről: Emlékezzél meg rólam, Uram, ha országodba érsz. Legalábbis Te már gondoltál ránk akkor is. Biztosan.
