A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)

1992-11-01 / 11. szám

A SZÍV - 1992. íK.OVL'M'B'L'K.

519

keresztény legyen igazi tanúja Krisztusnak testvérei előtt, merítse életenergiáit Isten Fiának megtestesüléséből. - A bíboros egyébként öt fő feladatot jelölt meg: krisztusi tanúságtétel, igehirdetés, ima, a lelki és erkölcsi értékek szorgalmazása, felelősségvállalás az egyetemes egyház felé.J

VASÁRNAPI GONDOLATOK NOVEMBER 1. - MINDENSZENTEK

Jel 7,2-4.9-14; ljn 3,1-3; Mt 5,l-12a.

A szelídek győzelme és példája

N

ovember végidőket idéző komoly mementói előtt megörvendeztet minket a Mindenszentek: a dicsőséges egyház diadalmas seregszemléje. Gyönyörködjünk előbb el az igazi győzelemben, az ő győzelmükben, mert gyengeségükben megnyilvánulhatott az Úr ereje.

Az üdvösség történetének ez a törvényszerűsége vakítóan, tündökletesen a vértanúk soraiból sugárzik. A nagy megpróbáltatásból győztesen kikerült hatalmas sereg hófehérre moshatta ruháját a Bárány vérében. Esztelennek látszó életáldozatok névtelen hősei, akiknek hősiességéből élünk máig, mint a titokzatos Test kincstárából.

Mégis, nemcsak azok lehettek szentek, akik ilyen szépen haltak meg, hanem azok is, akik „csak" szépen éltek. Hűségesen végigcsinálták a hétköznapok nagy kalandját, az életet. A szegények, szomorúak, éhezők, üldözöttek, tisztaszívűek, irgalmasok, békességszerzők és szelídek valamennyien boldogok, valamennyien szentek.

Az ő gyöngeségükben, hiányaik megtapasztalásában is Isten ereje nyilvánulhatott meg.

Az ember, akár a keresztény ember szentsége talán nagyobb misztérium, mint az Istené. Legyetek tökéletesek, mint mennyei Atyátok is tökéletes - mondja Jézus szokott egyszerűségével, mindnyájunknak.

Dehát ez lehetetlen! - vágjuk rá azonnal, Descartes túlságosan ésszerű fiai és lányai. A szentek, különösen a „mindenszentek" cáfolják meg életükkel ezt az ésszerűséget. Életükkel, amelyben annyira semmi rendkívüli nem történt, hogy még a nevüket sem volt érdemes megjegyezni. Ám ők környezetükben Isten szentségét sugározták széjjel, de úgy (Pilinszky gondolata), hogy még ezt a sugárzást, erőt is képesek voltak megszelídíteni, leföldelni, nehogy zavarjanak vele valakit. Ők sosem kívántak „személyi súlyukkal" hatni, csak Isten jóságának, szeretetének közvetítésével. Sosem kívánták „megvalósítani önmagukat", és ezért lehettek maradéktalanabbul önmaguk, mint bárki más, aki nem meri „elveszíteni életét Jézusért". Belőlük