A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)
1992-05-01 / 5. szám
224 szT.^r/Á^ps'BogÁ^ „Ermi, várj!" - hallotta háta mögött a lány könnybe fúló hangját. De nem nézett többet vissza. Csak szaladt, szaladt, míg egész testét ki nem verte az izzadság. Fölfelé, a Feketelyuk felé. (Folytatjuk) Húsvéthajnali varázs Harsányi Lajos A kert fölött az éj suhog. A fák, mint őrök állnak. Még itt kísért a borzalma a Nagypénteki halálnak. De hirtelen egy villanás Cikáz a kerten végig. A Getsemaneh bokrai A villanást megérzik. A hajnal ébred. Annak a Gyémánt szeme sugárzik? Nem, nem! Valaki jár itt! A kertnek útja még sötét, De rajta kavics roppan. Valaki némán átlebeg S megáll a tar bokorban. Egy kis madárnak felnyílik Trillára termett ajka És fütyülő ezüst sípon Ijedt dal tör ki rajta. A hajnalt érzi a madár. Annak veri trilláit? Nem, nem! Valaki jár itt Az árnyék mozdul hirtelen, Az alvó felébred. Szent borzalommal néz körül A bokrokon az élet. A fák közt valaki áll, Fehér ruhája lebben. Angyalsereg gyűl hirtelen A Getsemaneh-kertben. Az utat végig térdelik, A hajnal felsugárzik. A Megfeszített jár itt!
