A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)

1992-11-01 / 11. szám

A SZÍV - 1992. KOVEMMLK.

493-szerepet töltenének be az egyházmegye pasztorális tervében. Az egész egyház érdekét kell szem előtt tartanunk és ennek megfelelően kell, hogy a rendek saját helyüket megtalálva nélkülözhetetlen működésükkel hozzájáruljanak a termékenyebb apostoli munkához.

Ennek hatékony kibontakoztatásához a szerzeteseknek különösen fontos megismerni korukat, kortársaikat és azok problémáit. Csak így leszünk képesek pontos és hiteles választ adni a megváltozott világ kihívására.

Tudatában kell lennünk annak is, hogy mindezért közösen vagyunk felelősek az Isten színe előtt.

Számos kudarcélménytől mentesíthetjük magunkat, ha a zsinat bölcs tanítását megtartva lemondunk azokról a munkákról „...amelyek napjainkban kevésbé felelnek meg a szerzet lelkiségének és eredeti szellemének”. (PC 20)

Látszólag mindez veszteségnek tűnik, de távlatokban gondolkodva ezáltal nyerhetjük vissza eredeti frissességünket, ezzel pedig olyan új virágzásnak adhatunk kezdetet, amely vonzóbbá teheti fiataljaink számára a megszentelődésnek ezt az útját.

Az apostoli rendek esetében külön hangsúlyt nyer a szabályok által előírt életmód összegyeztetése a vállalt apostoli élet követelményeivel. Ugyanakkor a monasztikus rendek esetében a zsinati atyák kiemelik a monostoroknak mint lelki centrumoknak a kisugárzó szerepét, mely jelentősen hozzásegítheti elkereszténytelenedett népünket a mélyebb vallási élmény megtalálásához.

Mivel hazánkban az elmúlt negyven év küzdelme hozzájárult a szerzetesi önazonosság megkopásához, különösen sokatmondó lehet számunkra, hogy a zsinati dokumentum az őszinte testvéri szeretetet sugárzó közösség kiépítésén túlmenően külön gonddal ajánlja az elöljárók figyelmébe a szerzetesek együttműködési kedvének növelését szerzetük és az egész egyház javára.

A II. vatikáni zsinat útmutatásának figyelmes átgondolása és gyakorlati alkalmazása mind a rendek, mind pedig az egyházi vezetők részéről jelentősen hozzájárulhat ahhoz, hogy a rendek megtalálják az őket megillető helyet a magyar egyházban és termékeny apostoli munkával segítsék annak gyümölcsöző megújulását.