A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)

1992-11-01 / 11. szám

486

KMOL IXUS LTXOQStgi TÁjt^OZTlVTÓ

olyan... Ehhez kapcsolódik az elvárások szerepe: megfigyelhetjük, hogy általában a legidősebb gyermekkel szemben támasztott nagyobb elvárások rendszerint benne nagyobb felelősségérzetet fejlesztenek ki, szemben a legkisebbel, akinél éppen az ellenkezője szokott történni. A túlzott aggodalom, pesszimizmus is sokat árthat (ezek az állapotok sugallják a negatív jóslatokat), de káros lehet az erőszakos, túl határozott szülői fellépés is, különösen érzékeny, bátortalan gyermekek esetében. Egyszer egy sokat veszekedő mama 8 éves kisfia,aláírta' ellenőrzőjében a rossz jegyet szülei helyett. Szerencsére hamar kiderült, és a mama leülhetett megbeszélni kisfiával: „Látod, te most nem voltál elég bátor, én viszont gyakran türelmetlen vagyok. Neked a bátorságban kell fejlődnöd, nekem pedig a türelemben." Es így is lett.

3. Kihagyhatatlan összetevője a felelősségre nevelésnek a gyakorlási lehetőség. Mint minden gyakorlásnál, itt is alapszabály a fokozatosság. Például megfelelő feladat egy négy-ötéves gyermek számára: „Figyelj a kistestvéredre egy kicsit, és szóljál nekem, ha sír!" De túl nagy feladat lenne arra kérni, hogy egész délután szórakoztassa a kistestvérét, hogy ne sírjon. Apró feladatokkal a házimunkában való részvételt is el kell kezdeni már ilyenkor. Később (főleg kamaszkor körül) azonban már nem lépésenként kell diktálni, hanem leülni és megtárgyalni, hogy ki mit vállal a közös terhekből, erejének és idejének megfelelően. Külön terhet jelent szülőnek számon tartani és számon kérni, hogy ki hogyan teljesítette vállalt feladatát, de ha ezt elmulasztja, észrevétlenül elsorvadhat a jól beindult kezdeményezés. Szinte külön fejezetet érdemelne a táskabepakolás, házi feladat elvégzése. Persze, a gyerekek nagyon különbözőek ezen a téren is, de a szülői magatartásnak itt is fokozatosnak kell lennie. Az első időszakban természetes a gondos odafigyeléssel való szoktatás, nehezebb téma a fokozatos leállás. Van, akinél előbb, van, akinél később, de majdnem mindig csak „áldozatok", rossz tapasztalatok árán sikerül az átállás a külső irányításról a belső irányításra. Hiba, ha az iskola nem bünteti valamilyen módon a gyermek mulasztásait, de az is hiba, ha a szülő az első fekete pont vagy beírás után vissza akar térni a szoros ellenőrzésre. Az a szülő, aki egy rossz jegyet tragédiaként él meg, akadályozza, hogy gyermeke a saját vállára vehesse a saját felelősségét. Mert amíg ez az anyunak vagy apunak fontos ennyire, addig ezt helyette érzik így, nem vele együtt.

Gyakori probléma az iskolában, hogy a pedagógusoknak sem idejük, sem energiájuk nincs arra, hogy kinyomozzák minden kis csetepaté összes felelősét, és rendszerint felületes benyomás alapján, akit éppen rajtacsíptek, azt büntetik meg. Ez erősíti a gyermekekben egyébként is meglévő tendenciát, hogy elbújva is lehet rosszalkodni a tömegben. Nehéz