A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)

1992-11-01 / 11. szám

482

KATOLIKUS LULXlSÍqi TÁJÉKOZTATÓ

Felelősség az egyházközségben

Egy hívó világi szemével

Harrach Péter

F

eleségemmel részt vettünk a nagymarosi ifjúsági találkozón. Pontosabban odamerészkedtünk. Kicsit úgy éreztük magunkat, mint a szülők, akiknek a gyermekeik buliznak és ők bekukkantanak az ajtórésen. A gyerekek bulija egy kicsit az ő bulijuk is.

Másnap, vasárnap arra a misére mentünk, ahová szinte kizárólag öregek járnak, szüléink korosztálya, megfáradt emberek, akik évtizedek küzdelmét hordozzák. Ereztük, az előbbi már nem a mi világunk, az utóbbi még nem az, és hogy mégis mindkettő a mienk. Talán attól, hogy a mieink világa.

Valahol itt van a gyökere a címben jelzett felelősségnek. Ezt megelőzi persze az önmagunk iránti felelősségünk. Ha felismertük küldetésünket, az általános emberit - és a sajátunkat -, komolyan kell vennünk azt. Csak ezután élhetjük meg keresztény felelősségünket az evangélium ügye és az egyház iránt. Ez pedig már maga a jelzett felelősség, hiszen az egyház számunkra legtöbbször egy konkrét egyházközségben jelenik meg.

Sok szép példát láttunk az egyházközségben történő keresztény felelősségvállalásra. Mégis azt kell mondanunk, a városi keresztények nagy része lelki szolgáltató vállalatnak tekinti az egyházat. Nem mondom, hogy minden keresztény csupán az istenközelség élményében mártózik vasárnaponként. Lehet, hogy egyéni életét is formálja a hit élménye, de legtöbben az egyházi közösségben is őrködnek nagyvárosi elszigeteltségük kényelmes magányán. Bátor, nagy fordulatra van szükség. A fogyasztó vendég szerepéből a családtag szerepébe kell lépni. Ha enyémnek érzem az egyházközséget, a tagjai is enyéimmé válnak. Szeretem, ezért elfogadom őket, akkor is, ha mások, mint én. Figyelek rájuk, fontosak nekem. Ok is ezt teszik, és én is megtapasztalom, hogy jó a testvérek között lenni. Már nemcsak a liturgiában fogunk kezet, hanem a templomon kívül is. Egy idő után az egyházközségben működő egyes közösségek már nemcsak önmagukra kiváncsiak. Ami a legfontosabb, többen vállalnak majd különböző szolgálatot, és nemcsak látványosat. Nem azért, hogy szerepeljenek, hanem azért, mert éppen ott van szükség rájuk.

Ez az éppen ott a liturgiánál kezdődik. Fel kell olvasni a leckét, részt venni a hívek könyörgésében, perselyezni, esetleg segíteni az áldoztatás-