A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)
1992-10-01 / 10. szám
A. SZÍV - 1992. SZVFVLMWL^, 475 Betegeknek, szenvedőknek - Egyedül szenvedni? legnehezebb a szenvedésben, ha magunkra hagynak, és így elhagyatottnak érezzük magunkat. Az Úr Jézus is a kereszten attól gyötrődött a legjobban, hogy Atyja elhagyta. Mindent el lehet viselni, ha tudjuk, hogy Isten is velünk van. Nélküle értelmetlenné válik a szenvedés. Ha még Ó is elhagyott, mi értelme a szenvedésnek? Szegeden kórházban feküdt egy 24 éves szakmunkás. Mindenki elhagyta. A felesége is, mondván, hogy ő egy életvidám, egészséges emberhez ment feleségül, nem pedig egy roncshoz, aki negyed tüdejével az oxigénpalackhoz van kötve. A rokonok alig látogatták. Addig csupa tevékenység volt, most ágyhoz kötött „nyomorék”. Elvesztette élete értelmét. Egy pap haladt el az ágya mellett és barátságosan rámosolygott. Leült az ágy mellé és megfogta a fiatalember kezét. Nem prédikált, „csak” együttérzett vele. Érdekelte a papot ez a mindenkitől elhagyott ember. A betegből kitört a keserűség: „Mindenki elhagyott, értelmetlen az életem!" A pap máskor is meglátogatta. Lassan rávezette, hogy az élet értelme Isten szeretete és szolgálata. „De hogyan tudnám az Istent szolgálni? Ide vagyok kötve az ágyhoz, nem tudok semmi szolgálatot végezni." „Dehogynem!” mondta a pap. „A betegágyon jobban ráér Istennel foglalkozni, mint kint a nagyvilágban, ezernyi lótás-futás közepette. Azok mindennel foglalkoznak, csak a legfontosabbal nem, vagy túl keveset. Nem tagadják, hogy Istenért élnek, mégsem élnek tudatosan Istenért. Ön gazdagabb lehet, mint a leggazdagabb istentelen: ő szegény, mert nincs Istene. Magával van Isten akkor is, ha maga nincs Vele". „De mit adhatok én Istennek?" „Önmagát. Ez a legtöbb, amit neki adhat! Ha felajánlja Istenért kínlódását, akkor élete értelmet kap. Csak ennyi az egész!” A fiatalember néhány nap múlva boldogan fogadta a papot: „Már tudom, miért élek! Istenért." A pap még magasabbra akarta vezetni a beteget: „Nem ajánlaná fel szenvedéseit papi munkám megtermékenyítésére? Azért, hogy együtt nyerjünk meg bűnösöket Istennek?" „Hát ez is lehetséges? Akkor én is végezhetek papi munkát a betegágyon?" „Igen" - felelte a pap -, mert aki áldozatokat mutat be a bűnösökért Jézussal, az papi munkát végez. így már nem lesz egyedül, hanem sokakkal lehet együtt." Istenem, add, hogy semmitérő kis áldozataimat Neked felajánljam Jézussal a lelkekért, és így sokakkal együtt lehessek. Amen. Rózsa Elemér
