A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)
1992-05-01 / 5. szám
A SZÍV - 1992. MÁJUS 221- Jó estét, Fritz Anita vagyok. Beszélhetnék ^ Mátéval? *- Jó estét. Hát sajnos, Máté nincs itthon. ^- És mikor jön haza? Mert talán még vissza- — hívhatnám...- Úgy nyolc után várható.- Köszönöm szépen, akkor majd még megpróbálom. Viszonthallásra.- Viszonthallásra. A „rossz" változatban nemhogy semmit sem tudunk meg Mátéról, de még ráadásul kedvezőtlen benyomást is tettünk, a vonal túlsó oldalán nincsenek rólunk jó véleménnyel - és joggal. A „jó" változatban Máté anyukája nemcsak tájékoztatott minket Mátéról, de még az a benyomása is támadt, hogy fiának milyen jólnevclt az osztálytársa. Tehát: köszönsz cs - mindig! - bemutatkozol. Sóim nem kérdezed elsőkén t: ki beszél ? Ha nem vagy biztos abban, jó számot tárcsáztál- c, megkérdezed: Bocsánatot kérek, Kovács lakás? Más példa. Rossz:- Orsi?- Nem, Orsi anyukája...- Óóó... Leteszed a kagylót, mert nem tudod, hogy viselkedj, de azt tudod, milyen ciki lenne másodszor telefonálnod. Jó:- Orsi? Szia!- Szia. Itt Orsi anyukája...- Ó, bocsánat, Sík Ildi beszél. Úgy hasonlít a hangja az Orsiéra! Beszélhetnék Orsival? Gyakran egészen apró kis bakik miatt megszeppenünk, ilyenkor teljesen ésszerűtlenül viselkedünk. Peidg legtöbbször elég az egyszerű mindennapi bocsánatkérés: bocsánat, eltévesztettem a..., véletlen volt, bocsánat, nem ismertem meg stb.
