A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)
1992-10-01 / 10. szám
& SZÍV - 1992. SZVPVLVl'B'L^ 473 OKTÓBER 11. - ÉVKÖZI 28. VASÁRNAP 2Kir 5,14-17; 2Tim 2,8-13; Lk 17,11-19. Az ő hűsége és a mi szabadságunk A hit, amelynek fokozatairól előző héten gondolkodtunk, egy bizonyos mértéken túl már egészen „lebilincselő". Az apostol is „édes igaként" veszi magára az Ige hirdetőjeként. Az Ige maga nem bilincselhető meg. De szószólója, a tanúságtevő szükségképp rabságba vethető és ez a rabság életáldozatát is jelentheti. A vértanúk áldozata majd bő termést hoz, mint a földbe került búzaszemé: a választottak sokaságának a megtérését. A szíriai Námán és a tíz leprás megkapják a csoda ajándékát, az életet és vele a hit lehetőségét. Egy-egy ilyen, reménytelen betegségben vergődő embernek a gyógyulása a fenntartás nélküli hűséges, töretlen hitet jelentheti, de nem feltétlenül. A példa azt jelzi, hogy még az ilyen rendkívüli kinyilatkoztatás sem foszt meg senkit a szabadságtól. Megkönnyíti a habozó választását, de nem köti meg a kezét: a kilenc leprás úgy folytatja életét, mintha semmi sem történt volna. „Ha mi hűtlenné válunk, ő akkor is hű marad, mert önmagát meg nem tagadhatja" - olvassuk a szentleckében. Ezért gyógyul meg mind a tíz, noha csak az az „idegen" érzi szükségletének a hálát és mindazt, ami ezzel együtt jár. Hite megmentette őt. Köszönjük szabadságunkat és hűségedet! Hála neked minden megszabadulásért, minden új életért és minden újjászületésért. Dicsőítsen Uram, téged minél több teljes gyógyulás és áldjon minden fölismert érték, értékessé elfogadott szenvedés! Bocsásd meg hűtlenségeinket, amikor csodáidat közömbösen, járandóságként zsebeltük be, és elmulasztottuk a köszönetét. Adj még lehetőséget, hogy hálásak lehessünk! Amen. OKTÓBER 18. - ÉVKÖZI 29. VASÁRNAP Kiv 17,8-13; 2Tim 3,14-4,2; Lk 18,1-8. Talál-e hitet? Kegyetlenül reális ez az elbeszélés az igazságtalan bíróról és az özvegyről. A védtelen ki van szolgáltatva egy ilyen bírónak, aki élet és halál urának számít, aki hitetlen, lelkiismeretlen és gátlástalan. Az özvegy halmozottan hátrányos helyzetű: nem elég, hogy egyedülálló nő, talán már nem is fiatal, senki sincs, aki védelmezné, és még ellenség is fenekedik ellene. Helyzete csaknem reménytelen, viszont nincsen veszteni valója. Valószínűleg más választása sincs. Ez magyarázza kitartását és bátorságát, amellyel addig ostromolja a gátlástalan köztisztviselőt, amíg az be nem adja a derekát. A kitartó imádkozó éjjel-nappal ostromolja az eget. Ha karja kifárad, segítséget hív, az emberi erő véges volta ne legyen akadály. így győzi le Mózes népe az amalekitákat. A kicsi, védtelen, igazságszolgáltatásra vágyó özvegy kitartó utánjárásával eléri, amit akar. A jó Isten nem hasonlítható össze az
