A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)
1992-10-01 / 10. szám
454 „xissztV" - sz'E^riÁ^ps'BogÁ^ Négyszemközt, SZERELTESD LE A RÁCSOT!- Mért durváskodsz, Ágota, anyunak biztos megvolt rá az oka, hogy nem engedett el Timihez.- Ez nem volt olyan komoly ok! Igaz, hogy ki kellett takarítani a szobánkat a hétvégén, de úgy jött ki a lépés, hogy se szombaton, se vasárnap egyszerűen nem jutott rá idő. Egyébként is teljesen kiment a fejemből. De hogy erre az anyu azt mondja, hogy mindennap legyek itthon ötkor, hogy tudjon ellenőrizni..! Szétesik az egész délutánom! Nem vagyok már dedós! Anyu meg ugyanúgy parancsolgat és ellenőriz, mint Gergőt!- Hát igen... Inkább most nem mondok semmit, nagyon beszédes ez az elszólás Gergőiül. Ágota már félig-mcddig felnőttnek tartja magát és egyszcrcsak lefokozzák a kisalsós szintjére. De valahogy csak ki kell békítenem, és jutnia is kell valamire...- Ágota, hallottad már ezt: jogok és kötelességek?- Persze - vonja meg a vállát. - De én teljesítem a kötelességeimet!- Biztos? Vegyük csak őket sorra - hitetlenkedem.- Hát tanulni tanulok, nem is rosszul.- Tudnál jobban?- Tudnék, talán... A szemetet kiviszem.- Mindig?- Hát az előfordul, hogy az ember elfelejti, de a végén mindig kiviszem, nem megy le magától a lépcsőn - válaszol epésen.- Tehát nógatni kell téged - szögezem le erre irgalmatlanul. - Tovább?- Tovább? Mi van még? ... rendet kell tartani a szobánkban ...- És?- Hát ez nem nagyon sikerül, de egyszerűen nincs mikor!- Ej, Ágota, Timihez elmenni van mikor. Pedig a duma ráér. Ha naponta csak tíz percet szentelnél neki...- Na jól van. De azért ez nem ok arra, hogy anyu úgy ellenőrizgessen.
