A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)
1992-10-01 / 10. szám
438 'KATOLIXVS LHLKISigi TAjtxpzvmö mélye és egy nép „személyisége" olyan valóságok, melyeket minden politikai tevékenységnek tiszteletben kell tartania, és szolgálnia kell. Az emberiség egyetlen családot alkot, melynek minden tagja egyenlő méltósággal rendelkezik. Senki sem fogadhatja el azt, hogy akár csak egyetlen emberi lényt is megalázzanak, megfosszanak emberi jogaitól. A nemzetek közötti kölcsönös segítségnyújtás kialakulásáig e téren még sok tennivalónk van. Dióhéjban összefoglalva, ezt a lelkipásztori programot hagyta ránk a pápa ötnapos magyarországi látogatása során. E programot, amint említettem, ő maga és mások két éves munkával készítették elő, tehát átgondolt, a magyar valóságra alkalmazott programról van szó. Nem volna jó, ha belőle a mi kezünkben valami sokat ismételgetett idézetek egyvelegévé légiesülne. Szükségünk van egy ilyen útmutatásra, hiszen valószínűleg mindannyian sokat töprengtünk már azon, mit is kellene az egyházi életben, a lelkipásztorkodásban csinálnunk abban az esetben, ha az állam nem köti meg többé a kezünket. A szabadság elérkezett, a pápa kiérlelt útmutatást adott a kezünkbe, elmondta hogy mit csináljunk. Hát csináljuk! (VÉGE) em kellenek sasszemek ahhoz hogy észrevegyük, a munkásokkal igazából nem törődik senki. A politikai pártok saját belső építkezésükkel és poziciószerzésükkel vannak elfoglalva. Eltelik még néhány év, amíg figyelmüket a munkástömegek felé tudják fordítani. A régi szakszervezet még nem találta meg érdekvédelmi szerepét, hiszen eddig hatalmi szervezet volt, üdültetési kötelezettséggel. Az újak pedig még gyengék, és a munkások szemében az értelmiségiek politikai huncutságának tűnnek. Mi a helyzet az egyházzal? Hosszú évekig a külső kényszer miatt nem dolgozhattunk ezen a területen. Egyesületeinket megszüntették, ingatlanjainkat elvették, a templomon kívüli tevékenységet megtiltották. Egy kivágott erdőhöz hasonlítottunk, ahol még az új hajtásokat is folyamatosan visszavágták. Hiába szabad már telepíteni, idő kell ahhoz, hogy megerősödjenek a fák. De az időnél is fontosabb a szakértelem, a tervezés. Ezt a helyzetet és szükséget felismerve szerveztünk tavaly novemberben fórumot „egyházunk és a magyar munkásság" címmel. Ott összeEgy hívő világi szemével Harrach Péter Szakmunkástanulók
