A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)
1992-09-01 / 9. szám
426 xmolikvs L'LLxisigi •niytKPzmió közt faragni: ez az igazság és feladat számunkra is elég nehéz dió. Mennyivel egyszerűbb volna csak Téged szolgálni, Uram! Mennyi piszoktól, magyarázkodástól, önigazolástól, hazugságtól szabadulhatnánk meg, ha fölmondanánk végre a „mammonnak", annak a százféle bálványnak, „akiket" újra meg újra megpróbálunk föléd helyezni. Szabadíts meg tőlük, hogy hűségesek lehessünk hozzád kicsiben és nagyban egyaránt. Amen. SZEPTEMBER 27. - ÉVKÖZI 26. VASÁRNAP Ám 6,la.4-7; lTim 6,11-16; Lk 16,19-31. Hídépítés Hányféle ínség, igazságtalanság kiált az égre! Aki irgalmatlan az ilyen szükséget szenvedővel, sőt bősége révén ideológiákat kovácsolva hallgattatja el lelkiismeretét, az a próféta szerint az Igazság értelmében bűnhődik, amelyről Krisztus tett tanúságot Pilátus előtt. Vágyálom volna ez a példabeszéd? A szegények, vagy a bármire éhezők vágyálma az igazság mérlegéről? Olyan vágyálom, amely elfog minket apróbb méltánytalanságok elviselésekor is, pl. ha az orrunk előtt becsapódik a busz ajtaja? Súlyos tanítást hordoz ez a történet, elsőként azt, hogy sosem szabad az ítélkezés bűnébe esnünk. Az ítélet joga kizárólag a „boldog és egyedüli uralkodót, a királyok királyát" illeti meg. A példa elemei nagyon egyszerűek: feketén-fehéren áll előttünk a gazdag és a szegény sorsa a földi életben, majd az égi igazságszolgáltatás után. Aki életében csak nélkülözött, az „most vigasztalódik", a dúskáló pedig „odaát gyötrődik". Áthidalhatatlan a szakadék a gyötrelem és a vi- gasztalódás helye között! Hogyan lehetne elkerülni ezt a súlyos és igazságos ítéletet? Fölteszem, meg kellene próbálkozni annak a szakadéknak az áthidalásával. Ezt azonban csak ebben az életben lehet még megtenni. Itt is álhidalhatatlanul nagy a távolság a szegények és gazdagok, a betegek és egészségesek, a nem iskolázottak és műveltek, a rabok és szabadok, a nemzetiségiek és anyaországbeliek, a „laikusok" és „egyháziak" közölt. És tudjuk, hogy ez a felsorolás nem teljes. A szabályra azonban ezekből az elemekből is következtethetünk: vannak, akik birtokon belül érzik magukat és vannak, akik sóvárogva vágyódnak egy-egy lehulló morzsára amazok asztaláról, de hiába - marad nekik a sebek nyalogatása. A birtokon belül lévők ráadásul ideológiákat gyártanak: tekintélyekre hivatkoznak, Istentől akart társadalmi különbségekre, Szentírásra, hagyományra vagy a hagyomány hiányára, hogy még keservesebb legyen a soraikba vágyódok kínlódása. Csodák csodája, hogy időről-időre mégis akadnak karizmatikus egyéniségek, akik a szakadék egyik vagy másik partján állva elkezdik lerakni annak a
