A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)
1992-05-01 / 5. szám
A SZÍV - 1992. MÁJUS 215 NÉGYSZEMKÖZT A vicc ereje- Kisegített a vicced! - újságolja Ágota mindjárt az ajtóban. A napokban a következő viccet meséltem neki: Az oroszlán megparancsolta az állatoknak, hogy oszoljanak kétfelé: a szépek menjenek jobbra, az okosak pedig balra. Minden állat szót fogadott, egyesek elmentek balra, mások pedig jobbra, csak a béka maradt középen.- Hát te, béka - fordult hozzá az állatok királya -, te hova akarsz állni? Erre a béka méltatlankodva:- Hiszen nem szakadhatok szét!!! Nagyot nevettünk akkor, mert széthúztam a számat és megpróbáltam utánozni a békát.- Hogyan segített ki? - kérdem hát most Ágotát.- Tegnap anyu elment a szülői értekezletre és egyedül maradtam Gergővel meg Ritával. Azt reméltem, hogy egy óra múlva visszajön, de csak nem jött. Közben Gergőnek eszébe jutott, hogy nincs meg a leckéje és azt akarta, hogy segítsek neki, de akkor jött Rita és teljesen pisis volt a nadrágja, és mind a kettő bömbölt egyszerre, én meg hirtelenjében azt sem tudtam, mihez kapjak... Már éppen meg akarom kérdezni: Hát az apád? - amikor eszembe jut, hogy hiszen Ágota apja már egy hónapja külföldi építkezésen dolgozik és csak öt hónap múlva jön haza.- Mit tudtál csinálni?- Azt mondtam Gergőnek, hogy jöjjön utánam a kisszobába, és miközben átpelenkáztam Ritát, elmeséltem neki ezt a viccet. Kétszer kellett elmesélnem, mert elsőre nem értette meg, és utána még egyszer, hogy fogja már föl, hogy én most pont úgy vagyok, mint az a béka: nem szakadhatok szét!- Aztán Gergő?- Gergő még fél órán át nevetett ezen a viccen, valahányszor eszébe jutott. Járt utánam mint egy kiskutya, szobáról-szobára, aztán a konyhába. Meg kellett etetnem a kis Ritát, mert egyfolytában azt mondogatta: mamma, mamma. Aztán ott megcsinálta velem a leckét: hétszer hat, meg kiírni,
