A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)

1992-09-01 / 9. szám

2i SZÍV - 1992. SZttPrLMWLHl

411

teljesen kopasz a képe, sőt, majdnem a feje is, csak olyan rövid süni haj meredezik rajta. És emiatt állandóan lecsúszik a fátyla. Amikor már az oltár elé indultak, felkiáltottam: „Ewa, fogd meg a fátylad!” - és mindenki rám nézett.

Azután pedig elmentünk egy valódi étterembe a lakodalomra, és anyukám azt mondta, hogy ez tiszta őrültség, a fiatalok inkább tennék félre ezt a pénzt lakásra, de Ewa mamája azt válaszolta, hogy csak egy lánya van. Hogy ennek mi köze mindehhez, nem is értem,de az étteremben nagyon klassz volt, különösen akkor, amikor Rafael a levesestál fölé hajolt, és véletlenül belemártotta a szakállát, utána meg a pincér, mikor vitte el a tele levesestálat, szomorúan kérdezte : „Nem ízlett önöknek a leves? Majd szólok a konyhafőnöknek!'' Én meg mondtam: „A konyhafőnök nem hibás, csak a leves hajszálakkal van tele!” A pincér elsápadt, s szinte futva távozott a konyha felé, ahonnan azonnal kiabálások hallatszottak, a végén Rafael is odament, és így aztán minden elcsendesedett. A kaja fenséges volt, csak evés közben kicsit kényelmetlen volt tartanom a virágot, amit anyu a kezembe nyomott. Nem tudtam, hogy mit kell vele tennem, illetve tudtam, hogy Ewelinának kellene odaadnom, csak azt nem tudtam, mikor. A végén egy néni, aki mellettem ült, megkérdezte, miért szorongatom én ezt a virágot, és kiderült, hogy ezt még a templomban kellett volna odaadnom, úgyhogy fölkeltem, hogy odaadjam most, és felborítottam a székemet, amely sajnos a pincér lábára esett, s ő emiatt elejtett egy tálat, amin egy kacsa volt. Sült kacsa. De nem a földre esett, hanem annak a néninek a ruhájára, aki mellettem ült, kiderült, hogy ő nem más, mint Rafael nagymamája, de a ruhája szerencsére tiszta volt, úgyhogy meg lehetett enni, mármint a sült kacsát, nem a ruhát, ami aztán persze már nem volt tiszta. A virágot odaadtam Ewelinának, s ezentúl ő kínlódott vele, mert zavarta az evésben, de a pincér megsajnálta, hozott virágvázát, beletette a virágot, de Ewelina amikor megköszönte, véletlenül fellökte a könyökével, és a virág rápottyant a halkocsonyára. Nem is nézett ki rajta csúnyán, de sajnos a víz is ráömlött, úgyhogy a pincér kivitte a virágos halkocsonyát a konyhába, ahonnan ismét kiabálások hallatszottak. A világért sem lennék pincér, ez egy rettenetesen nehéz szakma! Vőlegény sem lennék, de ha csúf leszek nagykoromban, akkor megnövesztem a szakállamat az egész arcomon, mint Rafael. Csak az enyém rövidebb lesz, mert szeretem a leveseket!

Amikor a lakodalom véget ért, hazamentünk, és anyu felhívta a barátnőjét, hogy megkérdezze mennyivel tartozik az öltönyért, mert a céklalevest, azt sajnos nem lehet kimosni belőle, meg a mártásokat sem, a