A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)
1992-09-01 / 9. szám
A SZÍV - 1992. SZtrrLMß'LJl 389 Ha Jézus a családfa.. Tanácsot szeretnek kérni tőled. Tamás tegnap bejelentette: megnősül. Jutka, a leendő menyem, kedves, szép, rendes lány. Nem is kívánhatnék jobb társat Tamásnak. Egyetlen problémám van vele: református. És komolyan veszi vallását, ragaszkodik ahhoz, hogy az esküvőt református templomban tartsák, és jövendő unokáimat református hitben neveljék. Nem tudom, mit tegyek. Tamás hallgat rám, esetleg lebeszélhetném erről a házasságról. De jó lenne ez? Vagy beszéljem rá arra, hogy ragaszkodjon a katolikus esküvőhöz és a gyerekek katolikus neveléséhez? Nem tudom. Te jól ismered Tamást, hiszen kamaszkorában sokat foglalkoztál vele...” A levelet régi iskolatársam írta. Ismerem jól, ismerem mély vallásosságát. Sokat töprengtem a válaszon. Eszembe jutottak gyermekkori élményeim. A kis falu, ahol éltünk, híres volt a katolikusok és reformátusok ellentétéről. A szülők elszakítottak egymástól egy katolikus fiút és egy református lányt. Mindkettő házassága válással végződött, egyikük később öngyilkosságot követett el. • De ismerek családokat, ahol a valláskülönbség a vallásgyakorlás, a vallásos nevelés elhanyagolásához vezetett. Más családokban az erősebb (hitében és/vagy személyiségében) fél határozta meg a család vallásos életét és felekezetválasztását. Könnyű elfogadnunk, amikor gyermekeink más keresztény fele- kezethez tartozókkal barátkoznak, együtt imádkoznak, közös programokat szerveznek. És milyen nehezen barátkozunk meg a vegyes házasság gondolatával. Kedves Éva! Sokat töprengtem a problémádon. Tanácsot adni nem tudok. Csupán néhány szempontra hívom fel a figyelmedet, amelyeket Tamással, Jutkával megbeszélve segíthetsz nekik a tudatos és megfontolt döntésben. Felnőtt gyermekeink életébe nem szólhatunk bele, hiszen a döntések következményeit nem mi, hanem ők viselik, ők szenvedik el. De kötelességünk felhívni a figyelmüket döntéseik várható következményeire, nehézségeire. Találó hasonlattal úgy szoktuk mondani, hogy a különböző felekezetű keresztények egy csúcs felé indulnak, de különböző utakon. Ezek az utak hol találkoznak, hol eltávolodnak egymástól, de legtöbb esetben a cél ugyanaz. Az azonos felekezetű házastársak egy úton járnak, ha egyikük elfárad, megbotlik, a másik segíthet a felemelkedésben, de ha az utak különbözőek, akkor a segítség
