A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)
1992-07-01 / 7-8. szám
ft SZÍV - 1992. JllLIVS-AVgilSZTUS 365 akinek kezében olyan fegyver van éppen, amivel a fél világot elpusztíthatná. Radnóti Második eclogájának Repülőjére gondolok, aki a Költőt kérleli, írja majd meg az ő félelmeit és elhagyatottságát ott fenn a haláltosztó repülőgépen. Irgalomért esdő börtönőrökről, vallató tisztekről is hallottam már, akik a nekik kiszolgáltatott foglyok megértésére vágytak. Azért ezek a példák, mert egy összevert, sebei, éhsége, szomjúsága miatt halálra szánt, kifosztott emberről mégiscsak könnyebben elképzeljük, hogy irgalomra szorul. Könnyebben? Mellette is elmennek sokan, mert részegnek vélik, saját hibájából bajbajutottnak, vagy mert más, fontos dolog után kell sietni. Az sem lehetetlen, hogy éppen olyan valaki hagyja cserben, aki egyébként mindenkin segíteni szokott, most mégis nemet kell mondania, mert nincs több hely, idő, pénz, energia újabb sebek begyógyítására. Általában éppen ezek az utóbbiak azok, akiket a börtönőr vagy a vallató is kérlelni szokott, mert lerí róluk, hogy érzékenyek a világ minden nyomorúságára. Az ő nevükben válaszolja a Költő a Repülőnek: „Hogyha élek s ha lesz még majd kinek". Ilyenekké kell válnunk, hogy Krisztust, az Elsőt kövessük, miután megértettük az ő mindenkit mindenkivel kibékítő, valóban egyedül üdvözítő irgalmas szeretetét. Jézus sorsközösséget vár tőlünk. Szolidaritást mindenkivel. Kezdve a bajbajutottakon egészen azokig, akiknek éppen mi vagyunk kiszolgáltatva. így öleljük át az egész teremtést, amely Krisztusért lett, és amelyben ő, a tökéletes, mindenkit mindenkivel kibékített kiontott vérével. Teljes szívedből térj vissza Istenedhez, embertársadat pedig szeresd, mint önmagadat! - válaszol a törvénytudó a saját kérdésére, Jézus pedig jóváhagyja a válaszát. Az irgalmasság testi cselekedeteinek vannak határai. Ezért fontolhatja meg a másokért elkötelezett keresztény a mondatnak azt a részét is, hogy a másikat szeretni annyira kell, mint önmagát. Vannak, akiket már arra kell figyelmeztetni: Tudj nemet is mondani! Az ő könnyebbségüket az szolgálná, ha mi többiek nem mennénk el vállrándítással annyi nyomorúság mellett. Az ínség égre kiált és valakinek enyhítenie kell. Ha mi nem segítünk, marad ez is a túlterhelt kevesekre. Az irgalmasság lelki vonala korlátlan feladatunk. Ott aztán nincs mentség. Irgalmasságomba bele kell férnie mindenkinek. Istenünk elfogadottságélményt kínál mindnyájunknak. Ezért végül is meg kell tanulnunk szeretni, mert később úgy sem lesz más, csak szeretet. Bocsásd meg irgalmatlanságainkal és segíts jóvátenni mulasztásainkat! Taníts irgalomra, azaz szeretetre mindenki iránt minket, akik folyvást irgalmadra szorulunk. L LEPJE MEG ISMERŐSÉT: FIZESSEN ELŐ NEKI A SZÍVRE! lL.:
