A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)
1992-07-01 / 7-8. szám
A SZÍV - 1992. jilUUS-AllQUSZTUS 361 való küszködésében emészti fel erejét, mert visszariad a világban található bajoktól, mert ernyedtté teszi jóléte. Az a krisztusi hit, amely itt a századok folyamán igazi humanista (emberbarát) kultúrát teremtett, kényszeríti e földrészt az ember szolgálatára, minden ember szolgálatára, különbségtétel nélkül. Európa a megpróbáltatások, a véres harcok, a mély ellentétek és az embertelen szegénység ez órájában nem maradhat néma vagy éppen közönyös. Pedig fennáll ennek veszélye. Az európai ember ma az egyén önértékét túlságosan hagsúlyozza, és könnyen enged a másoktól való „előkelő” elzárkózás kísértésének. Világnézetében nincs helye Istennek, ezért lelkiismerete is „szekularizált” - azaz a maga kénye-kedve szerint, önzőén állapítja meg az erkölcsi szabályokat. Minthogy elszakadt Istentől, azt hiszi, hogy ő a világ közepe. Ám éppen ezért marad magára és képtelen felismerni léte értelmét. Mármost, abban a mértékben, ahogy Európa megtalálja keresztény gyökereit, úgy válik nyitottá az egész földkerekség gondjainak felvállalására. Nem ábrándozik többé az önző magábazárkózás soha meg nem valósítható mesevilágáról. Európa, evangelizáló küldetése tudatában, bátran átlépi majd a maga határait, hogy mindenüvé elvigye az üdvösség Jó Hírét, és mindenkivel megossza a keresztény civilizáció jótéteményeit. A szeretet fékezhetetlen erejével induljanak az európaiak a missziók új meg új útjaira: fedezzék fel, hogy minden ember a testvérük, akit szeretni, szolgálni a legnagyobb érték! Európa ma még számtalan problémával bajlódik, mégis, elérkeztünk odáig, hogy sok évtized után nincs választóvonal, mely külön világgá tette keleti és nyugati részét. Most már „mindkét tüdejével” lélegezhet. Megnyíltak a határok, leomlottak az ideológiai falak: Nyugat keresztényei hitük tanúságtételével szabadon gazdagíthatják egész Európát, s ugyanakkor vállalkozó kedvükkel megfelelhetnek Ázsia, Afrika, Latin-Amerika és a Közel-Kelet kihívásainak is. A pápa az őszi, Európával foglalkozó szinóduson kifejezte óhaját, hogy mindnyájan vegyük észre, „mit mond a Lélek az egyházaknak” (Jel 2,7). Ha mi most - e szándékra - együtt imádkozunk Péter utódjával, ez az ima hálaadás lesz mindazért a jótéteményért, mellyel Isten ezt a földrészt a két keresztény évezreden át elhalmozta. Imánk bűnbánatunkat is kifejezi sok hűtlenségünk miatt. De imánk kérés is: adja meg a Szeretet Lelke Európa népeinek, hogy rátaláljanak az evangélium új útjaira. A Kultúra Papai Tanácsa
