A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)

1992-07-01 / 7-8. szám

■

358

'KäTOLI'KUS Lixogstgi TAjtXOZTWlt)

majd felszabadul az Isten fiainak dicsőséges szabadságára. Tudjuk ugyanis, hogy az egész természet együtt sóhajtozik és vajúdik mindmáig." (Róm 8,19-22.)

A Világi Hívők Pápai Tanácsa

Egyéni vagy közösségi megfontolásra

Kinek legyen nagyobb gondja a környezetünkre: a kormányzatnak vagy maguknak az embereknek? Miért? Mit tehetnek a népek vezetői? És mit a közemberek? Miért kell a környezet védelmét úgy tekintenünk, mint keresztény lelkiségünkben gyökerező feladatot?

Közösségünkben mit tehetünk, hogy cselekvőén közreműködjünk helyi környezetünk védelmében? Hogyan neveljük rá gyermekeinket és fiataljainkat arra, hogy tiszteljék és védjék a teremtett világot?

Missziós imaszándék: ...hogy a turizmust szolgáló lelkipásztorkodás is, az utazás könnyűsége is mozdítsa elő az emberi és keresztényi kölcsönös segítségnyújtást.

Évente kb. négy milliárd ember kel útra, hogy hosszabb-rövidebb szünidejét valahol eltöltse. Nem kis részben hazájának határain túl. - Lelkipásztori gondozásuk három területet ölel fel.

1. Az idegenforgalmi „ipar" mintegy 74 millió embert foglalkoztat. Munkakörülményeik lehetetlenné teszik - csekély kivételtől eltekintve - hogy bekapcsolódjanak az egyház életébe, kiváltképpen szentségi életébe (gyónás, áldozás stb.).

2. Gondolni kell az utazások szervezőire is. Ezeket abba az irányba kell befolyásolni, hogy biztosítsák - legalábbis ne gátolják - a gyümölcsöző találkozásokat a helyi népesség értékes, sőt lelki hagyományaival és kultúrájával.

3. Lelkipásztori gondozásban kell részesíteni magukat a turistákat is, segítve őket, hogy útjuknak jótékony hatása legyen: egész emberségükben pihenjék ki magukat, tegyenek szert önismeretre, ismerjék meg embertársaikat, sőt magát Istent is, aki kinyilatkoztatja magát a természetben is, embertestvéreinkben is.

Amióta a világ világ, a népek mozgása kapcsolatban van a hódításokkal, a számkivetésbe küldéssel, a tömeges meneküléssel. Járták a