A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)
1992-07-01 / 7-8. szám
348 „XlSSZlV" - SZ'E^CüÁJiOS'BOgÁ^ bérmaapám volt, rá is nagy szeretettel gondolok. P. Selmeczi, R Adamszky, R Bodolai, aki cserkészparancsnokom is volt, akivel idős korában is többször találkoztam és nagyon kemény, karakán emberként maradt meg emlékezetemben. R Bagaméri, R Nagy Zoltán, M. Pesti, és a felejthetetlen „Jóbácsi", Fr. Galina Béla és a többiek. Tanulótársaim közül többen lettek jezsuiták, pl. a jelenlegi provinciális, R Nemesszeghy Ervin és R Babos István. Az Alma Materrel a kapcsolat mindig megvolt, ma is megvan.- Az államosítás előtt milyen volt a cserkészet a Piusban?- A cserkészetet már akkor beszüntették, amikor mi még Pécsett voltunk. És akkor egy nagyon jó „húzáshoz" folyamodtak a jezsuita atyák. Ugyanis az általános iskolát is hozzácsatolták a Piushoz, tehát alsósok is tanultak nálunk, és ekkor nem illegális cserkészapródokat és kiscser- készeket képeztünk, hanem Szívtestőr és Szívgárdista rajokat. Természetesen ez cserkészet volt a javából, habár a Jézus Szíve tisztelet állt a központban, de a cserkész célkitűzéseket is hozzátettük. Az utolsó cserkésztáborunk is „Szívgárdista" tábor volt.- Hogy alakult a sorsod az elmúlt negyven év alatt a feltámadásig? Alaptermészetem, hogy a rosszból is szeretnék valami jót előhozni. Budapesten az Eötvös Gimnáziumban érettségiztem. Munkaszolgálatra hívtak be mint politikailag megbízhatatlant. 1953-ban egy cserkész-kon- greganista szervezkedés miatt letartóztattak és tíz év börtönre ítéltek.- Akkor voltál 22 éves.- Fél évig voltam magánzárkán, majd bányába vittek Tatabányára, ahol megizmosodtam, megerősödtem testileg-lelkileg. Hogy a bányamunkát könnyebben el tudtam viselni, azt a Piusnak és a cserkészetnek köszönhetem. 1956-ban szabadultam, és amikor újra bekerültem a forradalom miatt a börtönbe, akkor már tényleg képzett börtönlakó voltam és már nem jelentett olyan lelki megrázkódtatást, mert megvolt a többszörös előiskola. Nagyszerű élmény volt, amikor Márianosztrán a szövőüzemben együtt dolgoztam Pálos Antal atyával, a volt jezsuita provinciálissal, Faddy Ott- már ferences atyával, Bulányi György piaristával. 1960-ban szabadultam. 1967-ben a kinti Magyar Cserkészszövetség tagja lettem. A 70-es évek közepétől, amikor már kiutazhattam, Münchenben felvettem a kapcsolatot az európai cserkészkerület vezetőivel, történetesen Köllei Gyurka bával. Ő nagyon sokat segített az itthoni cserkészmunka megindításánál. 1988. október 12-én a Múzeum Kávéházban kimondtuk a Magyar Cserkészszövetség megalakulását - voltunk kb. nyolcvanan, ebből 12-en vállaltuk a deklaráció aláírását.
