A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)
1992-07-01 / 7-8. szám
A SZÍV - 1992. JÚLIUS-AligVSZTUS 347 Beszélgetés Sárdy Györggyel a cserkészetről és a közelmúlt történetéről- Gyurka bá, pár napja volt a Magyar Cserkészszövetség Központjában egy ünnepség, ahol Te is kaptál kitüntetést. Itt van előttem: A Magyar Cserkész- szövetség Újjáalakulási Díszjelvénye. Miért adták ezt a jelvényt?- A jelvényt azért alapították, hogy az alapító tagok kapjanak egy kitüntetést. Mivel ez csak 15-20 embert érintett volna, ezért kitágították a kitüntetetteknek a körét. így azok is kaptak díszjelvényt, akik kezdettől bekapcsolódtak az irányításba. Ezért 180 cserkésztestvéremnek adták ezt a kitüntetést, természetesen a külföldön élő magyar cserkészek vezetőinek is. Tulajdonképpen nem mi érdemeltük ezt a kitüntetést, hanem akik a cserkésztörvények szeretetét, a cserkészethez való ragaszkodást belénk plántálták, a volt parancsnokaink. Nekem a jezsuita atyák és magiszterek, akik vezetőim voltak Pécsett a 673-as számú Pius Cserkészcsapatban.- Mondanál néhány emléket, ami meghatározó volt cserkészéletedben ?- Mikor Pécsre kerültem a jezsuita Pius Kollégiumba, a tanuláson kívül ott igen sokirányú szabadidő program volt. Rendelkezésünkre állt focipálya, teniszpálya, korcsolyapálya, lőpálya stb. Ezenkívül volt cserkészet is, és a cserkészprogramok annyira jók voltak és vonzóak, hogy mindent félretéve jóformán csak a cserkészettel foglakoztam. A Piusban olyan csapatmunka folyt, amit a mostani fiatalok csak irigyelhetnek. Nemcsak szép cserkészotthont biztosítottak a jezsuita atyák, de a kirándulások, túrák, a táborok máig meghatározó élményt jelentettek. Felejthetetlenek voltak a táborok, ahol rengeteget tanultunk szolidaritásból, bajtársias- ságból, szeretetből és önzetlenségből. Ezek kitörölhetetlen emlékek, hogy milyen erőt adtak, azt egész eddigi életemen keresztül tapasztaltam.- Hányban kezdted el Pécsett a Piust?- 1942-ben, és egészen az államosításig, 1948-ig ott voltam. Közben volt a háború, bombázások. Amikor újra béke lett, viszamentünk Pécsre tanulni, nagy anyagi áldozatok árán, mert nagyon nehéz volt akkor a megélhetés, de drága szüleim mindent megadtak - maguktól sokmindent megtagadva -, hogy én továbbra is a jezsuitáknál tanulhassak.- Emlékszel-c név szerint is egy-két jezsuitára, akiktől sokat tanultál, aki nagy nyomot hagyott benned emberségből elsősorban?- Természetesen. P Hemm, aki rektorunk volt, sokat beszélt nekünk Kaszap Istvánról, akinek novíciusmestere volt. P. Papp József a
