A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)

1992-07-01 / 7-8. szám

344

„XisszíV" - szzfWyAiscosvogAit

megint azoktól az ostoba denevérektől jön.

Ermi szinte vöröset látott.

„Csirta, hagyd abba ezt az ostobaságot! - kiáltotta. - Egy pacsirta ne kotkodácsoljon! Ez undorító! Ez nem illik hozzá! A pacsirta énekeljen! Gyere, kiszabadítlak ebből a hálóból.”

Egy lépést tett az óriásháló felé.

„Állj meg! Állj meg! - kiáltott rá rémülten Csirta. - Mi a neved?”

„Ermi.”

„Ermi, állj meg! A háló ragad! Rettenetesen ragad. Ha megfogod, te is beleragadsz, és jön az óriáspók!"

Ermi visszahőkölt.

„Mi a neve annak az óriáspóknak?" - kérdezte.

„Nincsen neve. Nem beszél. Soha egy szót sem. Csak hallgatagon befon mindent a szövedékével, és ha valaki nem tud olyanná válni, mint itt Dene- vórországban lenni kell, akkor felfalja. ízről ízre. Pedig látom, hogy még te sem nevelődtél bele Denevórország erkölcsébe. Hiszen segíteni akarsz rajtam. Ilyesmi itt nem szokás. Erkölcstelen. Vigyázz, mert a pók téged is befon, és ha nem térsz észre, fölfal!”

Ermi habozott.

„Hagyj engem - folytatta Csirta. - Majd tovább gyakorlom a kotko- dácsolást. Hátha mégis megy holnapra.”

Csirta kínosan elfordította a fejét, és minden erejéből újra kotkodácsolni

próbált.

De ez már túl sok volt Erminek.

„Hagyd abba!” - kiáltotta, odaugrott a hálóhoz és belekapott, hogy a kismadarat egyszeriben kiszabadítsa. De a szövedék csak nyúlt, nem engedett. Ermi vadul ráncigálta, de hamarosan észrevette, hogy a jobb lába beleakadt. A szálak nadrágjára és cipőjére tapadtak. Nagy nehezen kiszabadította kezét a hálóból és lehajolt, hogy leszedje őket. Közben viszont a vállára meg a hátára tapadt a háló. Vadul forgott, hogy kiszabaduljon, de csak mindig jobban belegabalyodott a szövedékbe. A lába, a háta, a bal karja már a hálóban volt.

„Ermi, Ermi! - csipogta kétségeesetten Csirta. - Menj gyorsan, fuss! Jön a pók!”

És jött. Egy fekete óriás, nyolc vékony lábán. Lassan, némán kúszott közelebb. Fölegyenesedett Ermi előtt, és rámeredt. Embernagyságú volt. Ermi torka összeszűkült. Mozdulni is alig tudott már, mindenütt ráragadtak a fonalak.

„Mit akarsz?” - kérdezte halkan. De a pók nem felelt. Hirtelen felkúszott Ermi mellett a hálón. A fiú látta, hogy alfeléből vastag szürkésfehér fonál nyúlik ki. Azután a fején érezte a pók karmait. Meglódították és elkezdték forgatni. Mindig