A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)

1992-05-01 / 5. szám

A SZÍV - 1992. MÁJUS

207

ereklyéje s annak becses ereklyetartója, ma a győri székesegyház féltett kincse, a magyarországi gótika értékes emléke. Csodás vízfakasztásai helyszínei közül pedig nem egy - szentkútként - máig búcsúsok tömegeit vonzza, mint Mátraverebély-Szentkút, Búcsúszentlászló.

Az 1992. év nagy ünnepe Váradnak, hiszen első írásos említésének 900 éves, I. László szentté avatásának 800 éves, a török kiűzésének 300 éves évfordulója lesz.

Szent László, I. László (kb. 1040-1095) Árpád-házi király (1077- 1095) a népmondák és egyházi legendák legnépszerűbb alakja a magyar szentek közül. A magyar lovagkor példaképe, Erdély védőszentje. Nemcsak hadi dicsőségei szereztek neki hírnevet, hanem korában szokatlan, átlagon felüli műveltsége is. Sík Sándor írja róla: „Szinte állandóan a tenyerén hordja, kardja élén hordja az életét: minden pillanatban kész odadobni azt Egyháznak, hazának, egyeseknek, mindennek és mindenkinek, akikben, amiben azt a két szentséget látja testet ölteni, amelyért élt: a magyar ügyet és az Isten ügyét”. Vigasztalta a bajtól sújtottakat, felemelte az elnyomottakat, az árvák kegyes atyja volt. Az ország minden lakosa csak kegyes király néven emlegette. Egyik legszebb jellemvonása a megbocsátás volt.

Az isteni gondviselés adta őt a magyar nemzetnek, az első szent király halálát követő négy évtizedes viszály után. Uralkodása sorsdöntő volt. Vezetői képességével, vitézségével és életszentségével kimentette a magyarságot a belső vészek örvényéből és védte a külső ellenségek támadásaitól. A politikai szervezés munkájával párhuzamosan haladt az egyházi élet megújítása, intézményei újjászervezése, továbbfejlesztése. Amikor tehette, félrevonult és imádkozott. Imáinak hatásossága nyilvánul meg az alakját körülölelő legendákban is: az üldöző ellenség előtt a szikla meghasad, éhező katonái táplálására szarvascsordák jelennek meg, imájára víz fakad a sziklából, az ellenség elé dobott pénzek kővé változnak; így lesz „Szent László füve" is gyógyír a betegség ellen. Nem csoda, hogy híre a határon túl is elterjedt, benne látták a kor egyik legszebb lovageszményét. (Folytatjuk)

Április 7-én mutatták be a Szentszék Sajtótermében II. János Pál pápa „Pastores dabo vobis" kezdetű papneveléssel foglalkozó apostoli buzdítását, amely az 1990-cs nyolcadik rendes püspöki szinódus dokumentációjának gyümölcse. A dokumentum Jeremiás „Pásztorokat adok nektek szívem szerint ’’ (Jer 3,15) versével kezdődik. II. János Pál pápa március 25-én írta alá. A szokásos formátumban 220 oldalt tesz ki.