A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)

1992-07-01 / 7-8. szám

A SZÍV - 1992. jilLttlS-AliqilSZmS

337

téged is meg akartalak ölni. Egy gyilkost kivégezni: jótett. ölj meg és a lakat leesik az ajtóról!"

Bizonytalan léptekkel közeledett Ermi felé. A fiú felállt. Mélységes öröm és nagy könyörület árasztotta el a szivét.

„Nézd csak ezt az Uhut! - gondolta. - Az imént még meg akart ölni, de most megtért, bűnhődni akar, feláldozza magát. Micsoda jó lélek!"

Elébe ment Uhunak. A nagy madár lecsüggesztette a szárnyát, nyakát feléje nyújtotta. „Nem riad vissza attól sem, hogy megfojtsam, pedig éppen most élte át, milyen szörnyű ez” - csodálkozott a fiú.

Nagy szeretetet érzett Uhu iránt és kinyújtotta feléje a kezét. Uhu lehunyta a szemét; remegve állt ott, várva a halálos ítélet végrehajtását. Ermi rátette a kezét a fejére, szelíden megcirógatta puha tolláit.

„Kedves Uhu, mennyire örülök! Egy ilyen derék állatot, mint te, a világ minden kincséért el nem pusztítanék. Legyünk jó barátok! Te nem öltél meg engem, én sem öltelek meg téged. Ez ennyiben marad! Semmiképpen sem változtatunk rajta. Mert ha megölnélek, a végén még bebizonyosodna Ogyik úr elve. Ennek pedig a világért sem szabad megtörténnie. De most üljünk neki és gondolkodjunk, hogyan jutok el mégis Ogyik úrhoz, minden ostoba öldöklés nélkül. A baglyok tudtommal okosak. Erőltesd meg a fejed!"

Ubu fölvetette nagy szemét. Mind a kettőt.

„Köszönöm, Ermi - mormolta. - Ezt sohasem felejtem el. Soha! Jó, hogy idejöttél."

Ermi mosolygott és meleget érzett a szíve táján.

„Hát akkor rajta! - mondta. - Törjük a fejünket mind a hárman. Uhu, te tulajdonképpen hogy kerültél ide?”

„Fölülről repültem be.”

„És te, Ublu?”

„Alulról másztam be."

„Hol lakik Ogyik úr? Fönt vagy lent?”

„Lent” - felelte egyszerre mind a két állat.

„Akkor itt te tudsz segíteni, Ublu! Hiszen te kiismered magad odalenn. Nem lehet-e valami más úton Ogyik úrhoz jutni?"

Dehogynem, dehogynem! - lelkendezett Ublu. - Ahová az ember nem jut el oldalról, oda bemehet fölülről, és ahová fölülről se jut, oda alulról mehet. A föld alatt minden összefügg. Mindenhová be lehet jutni, csak ásni kell."

„De hiszen ez ragyogó! - Ermi a térdére csapott. - Ássál nekem a föld alatt egy utat, amin átbújhatok! Csak persze elég soká fog tartani, mert én egy kicsit nagy vagyok” - tette hozzá valamelyest elszontyolodva.

„Dehogy fog, dehogy fog! - Ublu csupa hév volt. - Rögtön hívom az