A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)
1992-07-01 / 7-8. szám
A SZÍV - 1992. JÚLlllS-AligUSZTUS 311 alázó helyzeteit. Ez szükségszerű egy egészséges társadalomban, különösen egy keresztény társadalomban.- A hitben fontos a folyamatos önképzés, hogy toi'ábbképzés fiatal-, felnőtt- és öregkorban egyaránt meglegyen. Mit üzensz A Szív olvasóinak ezzel kapcsolatban?- Ez óriási feladat és sajnos, külföldön sem valósult meg igazán. Észak-Amerikában pillanatnyilag az a probléma, hogy még az ifjúság nevelésére sincsenek megfelelően képzett személyek. Akik eddig biztosították a katolikus és keresztény nevelést, a papok, apácák és szerzetesrendek egyre kevesebben vannak. Vannak komoly kezdeményezések a világi hívők egyre komolyabb bevonására a katolikus társadalmi és az egyházi szervezetekbe, vezető pozícióba is. De szerintem még nagyon gyerekcipőben járunk.- A népesség felekezeti arányának változása miatt Torontó körzetében is, éppen ahol élsz, egy ideje újabb katolikus iskolákra van szükség. Amikor egy nem eléggé kihasznált „állami" iskolát egy túlzsúfolt katolikus iskolának átadnak, különféle félrevezető suttogás, az emberek izgatása, tömeghisztéria szítása is napirenden van olykor. Mint az utóbbi időben Magyarországon, mikor a múlt (és a jelen) igazságtalanságait gyógyítandó, oktatási intézmények kínos lassúsággal és elenyésző számban ugyan, de egyházi tulajdonba visszakerülnek. Az egyház és az oktatás, az iskolák kérdésében mit tudnál mondani?- Az egyház és a fiatalok ok- . , . . , ,, . , tatása, az iskolakérdés minden időben ^ iskolakevdcs minden és majdnem mindenütt probléma volt, időben és majdnem és valószínűleg lesz is. Az egyház állás- mindenütt probléma volt foglalása az, hogy a szülőnek megvan a joga gyermekét katolikus keresztény nevelésben részesíteni. Ezt figyelembe kell vennie az országos és a helyi hatóságoknak, meg kellene adni a lehetőséget katolikus iskolákra mindenütt. A másik oldal, amelyik neutrális nevelést akar biztosítani, ezt ellenzi. Majdnem minden államban. Nem véve figyelembe, hogy neutrális nevelés valójában nincs, az is egy bizonyos ideológiát ad a diákoknak, ami valószínűleg nem a szülők szándéka szerint történik. Tehát a megoldás az volna, hogy a szülő kívánságát vegyék figyelembe a hatóságok és adják meg a lehetőséget a katolikus iskolákra. Elég szép számban vannak Kanadában katolikus iskolák, elsősorban azért, mert úgy néz ki, hogy bennük a nevelés szelleme jobb, a fegyelem jobb. Ezért a szülők szívesebben küldik oda a gyermekeiket, mint az ún. állami iskolákba. Ez nem általánosítható, de nagyrészt ez a helyzet. Megint csak hangsúlyozom, hogy itt az egyháznak a feladata az volna,