A Szív, 1992 (78. évfolyam, 5-12. szám)

1992-07-01 / 7-8. szám

290

'KATOLIKUS L'LLKIStgi TÁJÉKOZTATÓ

Otthon és haza

Nemcsak Erdélyből, innen a Kárpát-medence közepéből is sok az elvágyódó. Ady újra látná az értelmes szomorúakat, azokat, akik lemondtak arról, hogy a hazát otthonosabbá tegyék. Sokan fordultak vissza a kis otthonba, a családba, a négy fal közé, sok becsületes várakozás tűnik megint elérhetetlen álomnak. És sok a fáradtság, a marakodók zajongása között a kicsik elcsöndesedése, a félve jelentkező, őszinte szándékú építő erő megszégyenült visszahúzódása.

Dchát mitől is otthon a haza, vagy hogyan is tette - kivált Szent István óta - a keresztény hit ezt a hazát otthonossá? Valahol fönt ott vannak az értékek, a nagy eszmék, azok a felelősök, akik még a társadalomban, a politikában is megpróbálják az üdvösségre hivatott ember méltóságát közügyként szolgálni. De ott a keserű pártoskodás is. S a mit sem sejtő katolikus a nagy zsivajban már valahová bcskatulyázva találja magát, még mielőtt a hangját hallathatta volna. Az idegőrlő érdekérvényesítésben, a korrupt iszapbirkózásban átéltek már a keresztények a pálya szélén maradó, csöndes kicsiként - hitelesen - nagyobb viharokat is.

De van a tiszta következetességnek még más ereje. Nemcsak a megmaradás ígérete ez, hanem ott van benne a hatás lehetősége is. Ha valaki képes arra, hogy gyalázás vagy kihasználás, kimosolygás vagy félrelökés, túldicsőítés vagy észre sem vétel közt ne fáradjon el minden másik emberben Krisztus arcát keresni, minden napot, minden találkozást újként, elsőként üdvözölni, az megteszi, amit Jézus mondott a kovászról. Az hatni fog. És ha találunk valahol olyan embereket, akik nem hajlandók vaddá, sértetté, cinikussá válni, akkor ott elkezdődött a szelidítés, az otthonteremtés, a kultúra a szó legnemesebb értelmében. Szóval ott épül a haza, Szent István műve folytatódik.