A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-12-01 / 12. szám
533 LEK. Bízik abban, hogy akinek ereiben magyar vér csorog, akiben magyar szív dobog, az hajlandó lesz összefogni és dolgozni az egységért. Egy szívvel és egy lélekkel a külföldi magyarok között, a keresztény egyházak között, az otthoni és a külföldi magyarság között. Az őskeresztény egyháznak ez volt a jellegzetessége: egy szív — egy lélek (ApCsel 4,32). Legyen ez nekünk is ideálunk és célunk! Természetesen az egy szív végsősorban Jézusnak mindent átölelő szíve, az egy lélek pedig Krisztusnak mindeneket éltető Szent Lelke. Az első püspöki misén koncelebrálók egy része. Miklósházy püspök jobbján társszentelő püspöke, Kada Lajos érsek, balján Msgr. Varsányi Vilmos. A költő szerint a feladatunk „küzdeni erőnk szerint a legnemes- bekért...” Egy másik költő így biztat: „Rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk; és nem is kevés”. Bizony, nem kevés! De vannak nagyszerű példáink a régmúlt és a közelmúlt magyar történelmében, nagynevű hősök és szentek, akik lelkesíteni tudnak minket a Szent István-i örökség megőrzésében és továbbadásában. Bízunk abban, hogy az ő segítségükkel mi is meg tudunk felelni a ránk bízott feladatnak. Befejezésül álljon itt az az ősi, talán Szent István-i időkre visszamenő magyar imádság: „Úgy segítsen minket a Nagyasszony és Szent Fia, Jézus Úr!” Utóiratként hadd fűzzem még hozzá, hogy a külföldi magyarok püspöke minden vasárnap megemlékezik magyar híveiről a szentmisében, amit őérettük ajánl fel. Ugyanakkor kéri híveinek és papjainak imádságos támogatását.
