A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-01-01 / 1. szám
Február 12. — NAGYBÖJT 1. VASÁRNAPJA SEBEZHETŐ ISTEN Személyes lényt teremteni, vagyis olyat, amelyik valóban különbözik Tőle, ez az isteni Hatalom csúcsteljesítménye. Ugyanakkor mintegy e Hatalom korlátozását vonja maga után, mivel megadja teremtményének a szabadság lelki terét. Amikor Isten „magán kívül" új létezőt támaszt, mindenhatósága a teremtményi szabadság „ szenvedélyes" tiszteletében működik. A teremtés (állandó) aktusát tehát egyszerre a hatalom és e hatalom szerető korlátozása fogalmaival kell kifejezni: olyan jelenlét, amely bejelenti magát, és olyan távolság, amely hallgat. A teremtés Isten „visszavonulása” a zsidó misztika kifejezése szerint; és a görög egyházatyák, nevezetesen Nisszai Szent Gergely, felidézik ezt a „távolmaradást”, ami megadja a Teremtő és a teremtmény viszonyának néha tragikus dinamizmusát (tragikus Isten számára is), és ami örökre kimeríthetetlen (a szeretetközösség a teljesség csúcsa a keresés dinamizmusában). Már a teremtésben ott van a Szenvedés és a Kereszt elővételezése. Isten valóban belép a szerelmi küzdelembe, és ezért a misztikától részeg népek elé helyezi a „kemény nyakú" népet, Izraelt. Ezért hallgattatta el Jób barátait, akik el akarták fojtani Jób elfojthatatlan lázadását. Isten sebezhetővé teszi magát teremtménye számára. Paul Evdokimov ezt ebben a két formulában foglalta össze: „Isten mindent megtehet, kivéve azt, hogy az embert arra kényszerítse, hogy szeresse őt!" és „ minden nagy szeretet szükségszerűen keresztre feszített”... (Olivier Clémant) 6 Február 19. — NAGYBÖJT 2. VASÁRNAPJA KRISZTUS, ÉNEKELJ BENNEM! Úr Krisztus, mérhetetlen értékű a Te jelenlétednek a misztériuma és mérhetetlen értékű az a titokzatos űt, amelyen vársz ránk, hogy elvezess bennünket az Atyához. Még annak is, aki nagyon keveset ragad meg életedből, a bennünk lakó Lélek által maga Isten válik hozzáférhetővé. Téged követni, Krisztus, ez ma is és mindig azt jelenti, hogy áthaladunk a húsvéti misztériumon: ez az átmenet megérthetetlen emberi állapotunkban. Amikor veled találkozunk, ezt kéred: hagyjuk el önmagunkat, hogy kövessünk téged. Ahhoz, hogy veled és ne nélküled
