A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-12-01 / 12. szám
576 Egy bizonyító erejű dokumentumfilm terjesztésének szorgalmazására. A filmet az Association Mondiale des Amis De L’Enfance (AMADÉ) — A Gyermek- barátok Világszervezete által mutatták be először a francia honatyáknak és képviselőknek. A NYITOTT SZÁJ NÉMÁN IS SIKOLT! Kertész László A magzatvíz körülölel, hüvelykujjam szopom, Csak tizenhét hetes vagyok, s már fénylik homlokom... Burokban, anyám méhében már érzem mi a jó, fölöttem dobbanó szíve álomba ringató, Az én szívem még kisharang, parányi piros hús, de valami áldott érzés anyám szívéhez húz, — Honnan tudnám, hogy rámtörnek érzéketlen kezek, hogy vannak magzatgyilkoló iszonyú műszerek? De most, jaj, hogy sikoltanék, szivattyú jön felém és áttör a burkolaton, már nagyon félek én, Torkom tikkadtan elszorul, jön a hang sziszegve, mintha kalapács zúdulna vergődő szívemre! Kitérnék, de elér a cső, — mi ez fájdalom? Miért ver úgy ütőerem? Tűz szopós ujjamon, vért hányva csak tátogok már, feléd jajdul a szám, legalább te szánj meg engem, ments meg édesanyám! Már darabolnak, jaj, segíts...! — Késő, már nem élek, szám nyitva, homlokom véres, de még lát a lélek: látja, hogy fejem beszorult, és fogó töri szét, hogy nyomot ne hagyjak sehol, hogy ne mondhassák: élt. — De én tudom, élet volt az a tizenhét hét is, mert emberségem benne volt, tanú rá az ég is, ami nem derülhetett rám, mert megöltek engem, s nem találhattam irgalmat az emberszívekben.
