A Szív, 1989 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1989-12-01 / 12. szám
571 ennek a felszabadult állapotnak a megvalósulása. A zenbuddhizmus gyakorlati célja a „szatori” (megvilágosodás), szintén erre irányul. A b é k e szintén jellegzetesen buddhista ideál. De nem a békemozgalmak szellemében. Bár a buddhista országok se mentesek a háborúskodás átkától, mégis az úgynevezett keresztény népek összehasonlíthatatlanul többet hadakoztak és kegyetlenkedtek az elmúlt kétezer év folyamán, mint a buddhista országok. Náluk a fegyverrel való hitterjesztés, vallási türelmetlenség, inkvizíció stb. kevés kivételt leszámítva szinte ismeretlen fogalom. Legalábbis nem a buddhizmus nevében kegyetlenkedtek, hódítottak, mint a keresztények annyiszor tették a keresztény vallás nevében (boszorkányégetések, gyarmatok). A békének is két síkja, dimenziója, kiterjedése van. Az egyik egyéni, a szív világa, a szív békéje, amely nem függ az anyagi és szellemi javak bőségétől, sem az emberek értékelésétől. Az igazi béke nem annyira az emberi törekvés, előre tervezett módszerek eredménye, nem a mi munkálkodásunk szükségszerű okozata, mint inkább ajándék, kegyelem (ha valóban igazi). Van azonban a békének egy kozmikus kiterjedése, megnyilvánulása is: a természet nagy harmóniája, az ég és föld összecsengése, Isten (a Tao) örök békéjének visszhangja a mindenségben, az emberekben, az egyesek szívében. A társadalom, az ország, a népek békéje is ennek a nagy kozmikus békének földi visszfénye, tükröződése. Eggyé válni a mindenséggel, harmóniában élni a dolgokkal, követni a természet rendjét: ez a béke útja, a béke megvalósításához, eléréséhez vezető biztos út. A „visio pacis”: a nagy, fenséges békelátomás, a próféták szent álma, Jézus ígéretének tartalma, az örök élet előíze itt a földön. A buddhizmus elmélkedés (szemlélődés) pl. a zen esetében is, lényegében ennek a békének a leimádkozása, megélése, megtapasztalása, vagy legalábbis az annak elérésére való törekvés, türelmes és kitartó vágyakozás. Aki elérte a békének ezt az állapotát, annak számára eltűnik minden ellentmondás, megosztottság (test-lélek, ég-föld, én-te stb.). A Kelet legnagyobb ünnepe, az újév, szintén ennek a békének a hálás, vágyódó ünneplése, ideiglenes birtoklása. Mint észrevettük, csupa olyan jelenség, tulajdonság, ami a kereszténységben is megtalálható. A Szentírás is beszél a régi ember lev- etéséről, az új embernek, a Krisztusnak magunkra öltéséről. Vájjon nem a hamis illúzióktól való megszabadulás, az emberhez méltatlan béklyóktól való tökéletes felszabadulás a keresztény aszkézis célja? A béke szintén jellegzetes bibliai tulajdonság, a föltámadt Krisztus legnagyobb ajándéka a Szentiélekben. És mégis: gyakran éppen ezeket az erényeket felejtették el a
